Nem teszel te engem boldoggá mostanában, például őszintén nagyon jól meglettem volna anélkül, hogy ma délelőtt egyszer csak átképzi magát szökőkútnak a vécétartályba vezető cső, és kitermel pár köbméter vizet a csempére. Mindezt kb. félóra alatt, amíg békésen ültem benn a szobában a gép előtt... aztán roppantul megdöbbentem, amikor kétségbeesett nyugdíjasok csöngettek be, hogy tőlem folyik a víz, vagy még feljebb kell menni? Azt sem tudom, hány emeletet áztattam el. Szerencsére elvben erre a társasház biztosítása vonatkozik, és remélem, hogy azok az alattam lakók, akik majd munkaidő után érnek haza az újonnan nyílt házistrandba, nem akarnak meglincselni, mert tudják, hogy ez bárkivel megeshet.
Mert erről annyira nem tehettem. Nem a mosógép csöve billent ki, nem a fürdővizem folyt túl, egyszerűen a rohadt cső lyukadt ki és spriccelt, mint a kurvaélet, azt pedig igazán nem tudom, hogy lehetett volna kivédeni. És persze, örülök, hogy nem mondjuk két hete csinálta, amikor épp elutaztam tizenkét napra, hanem most, amikor még a lakást sem hagytam el, de akkor is. Nem bírom én az élet kihívásait, sok nekem a világ, egyre inkább úgy érzem.
