fecskék

A fecskéimről hosszú kutatómunkával kiderítettem, hogy valójában sarlósfecskék, nem füsti, parti, molnár és egyéb fecske-fecske változatok, márpedig a rendes fecskéket még a hollóhoz is szorosabb rokonság fűzi, mint a sarlósfecskéhez. Ez most megint egy olyan helyzet, ahol az angoloknak külön szavuk van rá swallow/martin és swift (de azért ott van még az a csavar, hogy ez a franciáknál hirondelle és martinet, szóval döntsék már el, ki a márton), nekünk meg bezzeg fecske ez is, az is – viszont épp ez a különbség motivált, hogy végre megnézzem, milyen fecskék lehetnek ezek, és bár már a formájuknál kételkedni kezdtem, a hangjuk egyértelműen eldöntötte.


Ezt hallgatom egész délután-este. Teljesen elképesztő, hogy ezek repülés közben alszanak, milyen állatok vannak már, és akkor még a goblincápáról nem is beszéltem. Mondjuk arról nem is szeretnék, rémálomba illően rusnya állat.