hát, hazaértem

Délután valamiért az ágyon ülve szédelegtem épp (egész nap szédelegtem, csak nem egész nap az ágyon ülve), amikor a fecskék hirtelen szólamot váltottak, és a következő pillanatban két fecske villant át pár méterrel az ablakom előtt, mögöttük egy vörös vércse*. Mire eltűntek, már ott volt mögöttük a másik vércse is, ez félig oldalra billenve, hogy alaposan megnézhessem a hasát, a fejét, a szárnyát. Még sosem láttam sólyomfélét szabadon repülni, pláne ilyen közelről; legfeljebb három-négy méterre lehettek. A két vércse láthatóan egy csapat fecskét terelt, míg csak szét nem szórták őket.
*A színe, a mérete, és a városi lét alapján én vörös vércsének tippelem, de azok mintha nem vadásznának fecskére.