Szombaton kaptam rakott krumplit, és voltunk koncerten, és jó volt, a Sahg kellemesen AiC-SG vonalon zúzó pótgrunge (megnyugtat, hogy másnap az ex-piroshajú fényképészlány ugyanezt írta róluk a bécsi koncert alapján, mert körülöttem többen is próbálták a nyilvánvaló csénzt eltagadni belőle (lehet, hogy erre túlzás volt azzal érvelnem, hogy de hát nekem már óvodában is Jerry Cantrell volt a jelem, de hát. Riff Lord Cantrell hatását szerintem már a gitáros hajviseletén is látni lehetett)), a Sólstafir pont ugyanolyan, mint augusztusban volt a Fekete Zajon, szerintem még a whiskeyt is ugyanakkor húzta meg számok alatt a szakember, de hát már akkor is aranyosan őrültek voltak. Kissé feszengve bár, de őszintén bevallom, hogy a Long Distance Callingnál kibaszottul unalmasabb zenét én még életemben nem hallottam, de hát másnak meg az volt a kedvence és az est fénypontja, illetve a főzenekar is, szóval ráadásul ők játszottak a legtöbbet, eh. Összefutottam Asztrogóttal is, akivel számításaim szerint hat éve nem beszéltünk, most körülbelül négy percig bírtuk, de az is unalmas volt, sic transit gloria mundi meg ilyenek.
Utána belecsöppentünk a rockdiszkóba, ami hamar átalakult abba, hogy néhány Alice in Chains, Faith No More, Type O Negative és Stone Temple Pilots között lement a fél Ten (komolyan, hát a Black-re fiatalok őrjöngtek; olyan fiatalok, hogy akár foganhattak is volna arra a számra), és táncoltunk és táncoltunk és táncoltunk és jó volt, a hajamból folyt a víz, de hát nem lehetett nem táncolni, aztán elindultunk hazafelé, és jól megáztunk a szakadó esőben, illetve ordítottak a madarak, mintha már tényleg tavasz lenne.
Vasárnap kiscsoportos borozás volt mindannyiunk Adminjánál, sajttállal, virslis falatkákkal, túrótortával és almáspitével (a pálinkában érlelt gyümölcsökről nem is szólva), és mmmm. Hazafelé menet természetesen esett az eső, de a madarak nem ordítottak (nem volt még éjjel három), és én is csak csendesen dünnyögtem magamban. Aztán persze elromlott a kedvem, de hát erre anélkül is számítani lehetett, hogy a facebook egész nap azt tolja az arcomba, ma van a születésnapja; és az automatikus emlékeztető honnan is tudná, hogy csak volna.
