Mióta esik a hó, teljesen zombi vagyok, amikor épp nem alszom, akkor csak kóválygok, és vagy minden irányba fáj a fejem, vagy szédülök a fájdalomcsillapítótól, vagy reszketeg hányingerem van a túl sok koffeintől (jelenleg ez az egyetlen hatása. Ebből gondolom, hogy többet tolok a kelleténél, mert fel, na, azt nem ébreszt). Ehhez képest hasítanom kéne a munkával (kétségbeesett, zokogásba fúló kacaj), szívesen csinálnék dolgokat is, szóval nem tölt el örömmel, hogy a bögrémre támasztott fejjel asztalnál ülés a maximum, amit ki tudok hozni magamból, és azt is csak vad szigorral.
Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e fehér húsvét, vagy ez az „egyszerre kívülről befelé és belülről kifelé is apró cafatokra akar szakadni az agyam” már azt jelzi, hogy holnap tíz fok lesz, és pénteken strandolunk.
Egyébként nagyon ... ööö... mókás dolgot láttam ma a boltban, egy halom írható DVD elé ki volt téve, hogy dud-r, komolyan, olyan szép, kerek U betűvel, hogy elgurult volna, ha nem támasztja meg a kis farkincája. Nem tudom mire vélni, mert oké, hogy azt pl. konvertáljuk, hogy IVLIVS, de hát azt nem rövidítésként kezeljük, hogy ívéelívées, hanem mintha furcsa, idegen szó lenne, teszem azt, tulajdonnév, római. A dévédével ellentétben, ami nem dereng az ókori történelem egyetlen szakaszából sem, bár hát a történelemoktatásunkra lehetett volna (és volt is) panasz. Hogy innen hogyan jutottam el odáig, hogy régen olvastam utoljára Hermann Hessét (bár utoljára kamaszkoromban szólott ő énhozzám is, nem csak máshoz, azóta zavar, hogy számára a nők ijesztő lények), az már egy másik történet, melynek elbeszélésére máskor sem kerül sor, remélem, mindenki megnyugodott, és buzgón imádkozik a szellemi felépülésemért.
