Ezek szerint, ha nem bírok aludni, úgy fáj a fejem, és ettől átbőgöm a fél éjszakát, és persze még jobban fáj a fejem, és másnap egész reggel fúrnak, és tovább fáj a fejem, és ugye nem tudok aludni sem, akkor pont úgy dagad be a szemem, hogy kitölti a szarkalábakat, és elkérik a személyimet, amikor akarok venni egy narancsos sört (mert megérdemlem).
Egyébként ez most sima mechanikus fejfájás, annyira undokul nyomaszt minden, hogy állandóan befeszítem az államat és a homlokomat, és egy idő után begörcsöl tőle az egész fejem. Néha, ha nagyon odafigyelek, és különféle trükkökkel próbálom ellazítani az izmaimat (például azt képzelem, hogy forró zuhany alá tartom a fejem), akkor akár fél percekre is el tudom mulasztani, de abban a pillanatban, hogy emellett nézni, gondolkozni, enni, gépelni próbálok, rögtön kezdődik a feszülés. Néha, ha nagyon elbambulok, a fogamat is csikorgatom, de azt főleg azért, mert vicces érzés. Szerintem nem is fejfájáselleni kéne nekem, hanem izomlazító. Vagy leginkább egy új fej, ez úgyis tele van marhaságokkal.
Miután narancssárga szalagot nem leltem a hobbiboltban sehol (csak tenyérnyi széleset, ami ugye nem vékony), elmentem, és megnéztem az Egy veszedelmes viszonyt (tényleg be kéne tiltani a magyar filmcímeket, hát mi ez az „utalgatunk, utalgatunk, höhö, kosztümös meg dugnak benne, vágod” szar? Izé, asszem a stílusomnak megárt az épp küzdelmesen aprított könyv) szóval és jó volt, tényleg, mármint nekem tetszett. Egyrészt omg Mads Mikkelsen, kisebbminthárom, másrészt szeretem a történelmi drámákat, na. Akkor különösen, ha általam nem ismert történelmekről szólnak, és ezért csak sejtem, hogy igen, persze, a műfaj követelményeinek megfelelően úgyis dráma lesz
