A tudatalattim nem veszi figyelembe, hogy nagyon rég néztem utoljára wuxiát, és az még hagyján, de ha kiforgolódom magam a takaróból, nagyon szép hóban menekülős jeleneteket vetít, amiben először fehér pillangóvá, pinttyé, majd sirállyá változva kéne túlrepülnöm a varázslatot, így utólag a pillangó nem tűnik túl bölcs választásnak a rohadt hidegben. Már megint az egész éjszakát végigfáztam, és a délelőtt nagyobb részét is, mondjuk nem értem, ezek után miért gondoltam úgy, hogy egy garbóban és egy kötött ruhában nem vesz majd meg az isten hidege, ilyenkor két télikabát kéne meg három pokróc, a radiátor előtt ülve is. Ebben a pillanatban elment mellettem egy fatalember széldzsekiben, rövidnadrágban és fontott talpú strandpapucsban a pucér kis talpán, szerintem ő lopta el a mai nemfázásomat, vagy nem is értem, azért ennyire nincs meleg.
És egy néni földig érő, derékből krinolinszoknyársa bővülő pehelykabátban és szivárványszínűre festett hajjal. Gyanús, hogy a teámba valaki hallucionégeneket csempészett.
