Hazaértem, amiben csak az vigasztal, hogy mindenféle kövek gördültek le a szívemről, például nem döglött meg az összes növényem a példátlan melegben, csak egy orchideát kell még áztatnom pár napot, hátha magához tér, ezek szerint mégis jó taktika, hogy amúgy is mindig elfelejtem a locsolást, és a növényeim már hozzáedződtek a zordon körülményekhez, szerintem levelük sem rezzent, hogy ki kellett bírniuk közel két hetet víz nélkül, az ablak előtt, a dögletes hőségben.
Én sokkal rosszabbul viselem, pedig a nagyját a hűvös, esős-napsütéses máshol töltöttem, kacsákkal és városnézéssel, és bár magammal cipeltem a tankönyveimet is, természetesen nem sikerült elsajátítanom a passé composét. Viszont még mindig jó spagettiféleséget főzök, most teszteltem más fogyasztókon is, hurrá.
Majd aztán az elkövetkezendő egy évben esetleg megszerelem a képeket is meg a betűket is, vagy talán mégsem.
