A sör annyira várt és várt rám, hogy a végén koktéllá változott, és a Pál utcai fiúkról magyaráztunk angolul, és egy idő után egyre jobban kevertem az írásban hasonlóan kezdődő, de kiejtésben és amúgy is teljesen eltérő szavakat (magyarul is), és eszembe jutott, hogy nem szótáraztam ki a garais-t a leckémhez (be is csapott volna, ha most gyorsan nem pótolom), és sok hülyeséget beszéltem, ez azt hiszem amúgy ilyenkor kötelező. Mondjuk nem énekeltem sem Bon Jovi átköltéseket, sem rajzfilm-címtémákat, amivel ugyan az égvilágon semmi baj nincs, csak néha megnyugtató, hogy dolgokból olykor ki tudok maradni, mindenkinek más okoz örömet az életben.
Nekem pl. a kacsák.
