jelentem

Szó sincs róla, hogy unatkoznék, vagy hogy ne történne semmi, de viszonylag kevés olyasmi van közte, ami hirtelen közlésekre ragadtatna - bár voltunk a hétvégén fenn a hegyi házikóban lecsót bográcsozni, és utána úttörővasútaztunk (tudom, ma már gyerekvasutaznak, de mi öregek vagyunk, na) és a plafontól az üléstámláig szponzor-logókkal borított villamoson pedig élő közvetítésben láthattuk az olimpia első magyar érmét, elég bizarr volt, utána gyorsan ittunk is egy sört az ijedtségre.

A kánikulától nyűgös vagyok és ragadok, a hajnali és esti viharoktól mindig megijedek (amikor például a arra ébredek, hogy a lábamra esik az eső), az internet megint kezd nagyon bosszantani, bár roppant érdekes dolgokat tudtam meg, csak izé, előbb vagy utóbb mindig belefutottam olyasmibe, ahol az emberek nem csak tényt és tudnivalót osztottak meg, de úgy a lényegüket is. Véget ért a francia tanfolyam, és szerintem már most kezdek felejteni, kell szereznem valami kifejezetten nyelvtani gyakorlatokra nehezdő könyvet (olyamit szeretnék, mint az English Grammar in Use, csak ugye egy más célnyelven), és közben újabb novellákat olvastam el a reptéren vett kötetből.