mások problémáinál csak...

A mai XKCD annyira unalmas, hogy már harmadszorra nézem meg, mert mindig elfelejtem, hogy láttam.

Jó másfél hete először nem csak unalmasakat és nyomasztókat álmodtam, bár így is volt egy pont, ahol komoly és nagy igazságokkal kellett szembesülnöm saját magamról, már azon kívül, hogy felismerem, ha álmodom, mert akkor nem fáradok ki, ha fel kell futnom egy marha meredek hegyre. Ilyenkor először mindig nagyon örülök, hogy hah, de fitt vagyok, aztán elszontyolodok, hogy a frászt, csak álmodom. Részint ezzel függhet össze a komoly és nagy (valamint szomorú) igazság is, hogy most hirtelen eljutottam arra a pontra, hogy nem szeretnék találkozni azokkal az emberekkel, akikkel 2004 körül találkoztam, mert, mert, mert, hát rengeteget változtam, és engem zavarna, hogy akkor olyan voltam, most meg ilyen. Nyugodtabb, unottabb, türelmesebb, bár sajnos elbuddhásodásom nem csak erre tért ki, és azon kívül, hogy néha kicsit szégyellem magam az akkori dolgaim miatt, néha kicsit szégyellem magam a mostani körméretem miatt is; nem nagyon tudnék istentelen sok felülést csinálni, holmi fekvőtámaszokról nem is beszélve.

Aztán álmodtam olyat is, hogy a kezembe jutottak mindenféle dokumentumok, amivel hosszabb időre rács mögé lehetett volna juttatni a magyar politikai elit egyik részét, és miközben épp kémfilmbe illő körülmények közt menekültem Salzburg felé, a zöldséges konténerben kuporogva arra gondoltam, hogy de ezt egészen biztosan nem juttathatom el a megfelelő helyre, amíg nincs meg az a köteg, amivel a másik felét is el lehet küldeni békés és kényelmetlen kis cellákba. Mert azt aztán végképp nem akarom, hogy a nyomorult cirkusz bármelyik szeletkéje erősödjön, még a másik kárán sem, szóval azt hiszem, már a tudatalattimnak is nagyon elege van az összes utolsó, undorító élősködőből.

Később ökoterroristának állt, őrült német milliomosok próbáltak halomra lőni minket az új világrend nevében és nercbundában, pedig Noizzal épp félrefordításokat elemeztünk volna, szóval azt hiszem, az internet úgy általában nincsen rám túl jó hatással