ragyog, és ez ijesztő

Felhőtlen ég, napsütés, csillagok. Reggelente már nem tudok sokáig aludni, mert a fejemre tűz a nap, és üvegházat csinál az alvósarokból, esténként pedig az ablakban álldogálva dudorászom, hogy "janus dione portia so many moons", pláne, hogy a múltkor felnéztem az égre, és teljesen szabad szemmel láttam egy csillagon, hogy piros (eddig örültem, hogy felnézek, és látom, hogy az ott az ég). Azért valami átmenetet kérnék a tél és a nyár között, bár igazából az is lehet, hogy volt, csak épp akkor nem jártam kinn az utcán.

A bolond néni tegnap éjjel váratlanul visszatért, vizet kért egy csorba vázába (nem mertem megfogni, inkább adtam neki egy üres kólásüvegben), meg enni, de bármit, kapott egy doboz konyakosmeggyet (a többi ehető dolgot a háztartásban én akartam megenni, reggelire), de a bolond néni egyre ijesztőbb, egyre kevesebb foga van, és egyre durvább szaga, szóval azt hiszem, legközelebb már sajnos nem lesz szerencséje, mert bármilyen szívtelenül hangzik is, nem akarom, hogy egy zavart elméjű fertőzésgóc szokjon oda hozzám éjjeli etetésre. Eeeee, rettenetes, és elkeserítő, és undok ez az egész.

Közben egyébként vidám dolgokról akartam írni, és esküszöm, voltak, akkor is, ha nem emlékszem rájuk, ma például biztos, hogy nevetve ébredtem, bár mivel előtte másfél órát sikerült aludnom, lehet, hogy az már az őrület első jele volt. De azt hiszem, inkább azé, hogy amikor az agyam nagyon ki akart sülni, akkor olvastam jó és rossz könyveket, néztem filmeket, és piszkálgattam fényképeket, és íme.