De nagyon impresszív egyben az archívuma, nagyon... fekete.
A múlt heti Optional Quest egyébként az volt, hogy nagy titokban szerezzek, dedikáltassak és postázzak anyukámnak vidám gimnazistás könyvet, amitől vidámak szoktunk lenni, aztán a postán a nő olyan arccal kérdezett vissza, hogy
"nem ajánlva adja fel?", hogy tartottam tőle, akkor azonnal gyorsan ellopja (kb. annyit nyertem volna azzal, ha ajánlva adom fel, hogy tudom bizonyítani, én feladtam, ami egy meglepetésnél annyira nem lényeges) de aztán megérkezett, úgyhogy nem kell bemennem a Nyugatihoz a főpostára
nénit ölnöm.
Mik is voltak még, munka, meg amikor épp az nem ment, akkor nyűglődés, hogy miért nem megy, kávé, és kedden az egynapos havazásban tea apámmal, házi pogácsa és mélységes álmosság mindig. Csütörtökön szóba került az az idő, amikor még sárkányokat drótvázoltam, hah, hát eszembe jutott, hogy amikor néha pihenek, mert nem nézhetem örökké csak a képernyőt (egy idő után fáj), és nem nézhetem örökké csak a szemhéjam belső felét sem (mondjuk miért is nem?), akkor akár előszedhetném a sárkányt is, mert
annyira unom már az üvegfestést, ráadásul az összes leáztatott és letakarított borospalackot összefestettem. Mondjuk öt perccel később rájöttem, hogy rajzfilmet akarok csinálni, de ezt azóta sem értem, csak erősen küzdöm a késztetést lefelé (MIÉRT akaronék én rajzfilmet csinálni? ÉS az hagyján... de HOGYAN? Értek én ahhoz? NEM.) (megakadályozott ez valaha is bármiben? öööö...). Hjajh és megyek is vissza a szóbányába betűt fejteni. Szilikózist fogok kapni a grafémaportól.
