Esetleg azt, hogy nem csak a lelketlen és tompa időszak végéig nem akarok elmenni sörözni az illetővel (határidőim vannak, fejfájásom, félek, fáradt vagyok, frusztrált, türelmetlen és nincs gusztusom a saját lelkemhez sem, nemhogy másokéhoz) hanem soha többé a kurva életben, mert aki egyszer hisztizik velem, az máskor is fog, és annál az is jobb időtöltés, ha megnézem még egyszer a hulladék új Nicholas Cage filmet (pedig a múltkor majdnem kifutottam a moziból, csak mert leadták az előzetesét; az előzetese is olyan pánikot váltott ki belőlem, hogy ha nincs ott a pattogatott kukorica, amibe megkapaszkodhatok két kézzel is, még most is szaladnék).
Igen, ez most aktuális, és igen, tűnhet blogon keresztül üzengetésnek, de nem, igazából nem az, igazából csak szeretném kiírni magamból azt a teljesen irracionális dühöt, amitől nem tudok aludni és nem tudok dolgozni és fáj a fejem. Hogy honnan veszi bárki is a merszet ahhoz, hogy velem (és nem nekem) leáll nagyobb társaságban hisztizni. Ez a barátságba nálam nem nagyon fér bele. És amikor mondjuk többen is, hogy itt most valamit alapvetően félreértett, akkor még pörög és pörög és pörög és pörög. Órákkal később is.
R: Tapsi, ezért és ezért és ezért nem értek egyet azzal, hogy nem akarsz logó alá írni.
B: R, ebben és ebben nincs igazad.
T: Ráadásul az adott történetet ezért és ezért nehéz betuszkolni a logó alá.
M: Logó alá nem jót írok, csak pénzért.
T: Bocs, de egészen kivételesen nem rólad volt szó. Nem arról beszéltünk, hogy te miért írsz logó alá, hanem hogy én miért nem.
M: Hetek óta most először szólsz hozzám, és most is csak sértegetsz.
