Van valami lenyűgöző a klasszikus, fekete-fehér hollywoodi filmekben, amiért nem lehet rájuk unni, és amiért még mind a mai napig érdemes és kifizetődő időnként visszanyúlni hozzájuk. Ártatlanság? Vagy csak az a pusztán lépésnyi távolság, ami még az ismerős és az ismeretlen határvonalán egyensúlyozik – még értjük és érezzük, miről szól, de már látjuk, ma miben lenne más, hogyan lenne más ugyanez a történet.
Cikk az lfg.hu-n.
