grrrrrrrrrrrrrrrrrr

Nahát, a koszhadt boszorkány annyira rákapott a dologra, hogy már két napja ő ébreszt, és egyáltalán nem zavarja, hogy két napja ahelyett, hogy vizet adnék neki, hisztérikusan vinnyogva elmondom neki, hogy felébresztett, beteg vagyok, hagyjon békén, és utána becsapom az ajtót, mert ma délután is becsöngetett, és elkezdte mondani, hogy nem is tudom én mit, és azzal érvelt, hogy de biztos, hogy tudok neki vizet adni, mert valahogy vásárolni is el kell mennem, nem? Mert máskülönben hogy látom el magam? Ez volt az a pnt, ahol ráordítottam, hogy NEMLÁTOMELMAGAM (ha komolyan beteg lennék, két napot nem csak kibírnék alváson és levesen, de másra nem is vágynék), és bebasztam az ajtót. Nagyon remélem, hogy tanult belőle, mert ha holnap reggel is felébreszt, akkor minden eddiginél morcosabb leszek. Én tényleg sajnálom, de nem az én dolgom az ő életét megoldani, ha ilyen ambícióim lennének, elmentem volna szociális munkásnak, szívtelen vagyok, igen, ez van, sosem állítottam az ellenkezőjét.