Megorgyilkoltam mindet, bár igazából nincs kész a könyv tízezer százalékra, mert a legvégén ott hentergett benne egy jelöletlen Lorenzo Medici szonett (a kettes sorszámú), és nem találom magyar fordítását semerre sem, de még egy kicsit keresem, mielőtt az a csúfság történne, hogy olasz nyelvtudás híján, egy eleve hibás angol fordításból magyarítok reneszánsz szonettet. Aki ezért köveket akar vetni rám, azt megverem. A csúcsformától még mindig igen messze ténfergek, de azért kicsit büszke vagyok magamra; most akkor alszom pár órát, és folytatom az egyéb munkáimat.
Időközben itt beköszöntött a november, hideg van, szürkeség, az eső szakad, és esküszöm, láttam varjakat is. Remélem, havazni azért nem fog.
És megtudtam, hogy egy fogatfajtát is hívnak whiskynek.
