Szombaton aztán aludtam, és vásároltam (ezúttal kalap és zokni helyett ételt), és aludtam, és ideges voltam, és aludtam, és újraolvastam a NaNoWriMo-s cuccot (az első harmada nem az igazi, onnantól vagy jobb, vagy már belerázódtam olvasóként a szövegbe), és aludtam. Rám fért.
Vasárnap elindultam megszületésnapolni a húgomat, azaz indultam volna, amikor rájöttem, hogy mindkét kényelmes farmeremet egyszerre áztattam be, ettől sokáig káromkodtam hisztérikusan és alulöltözötten, aztán lerobbant a villamos, és nem jött a busz, és azt hittem, sosem érek oda. De odaértem, és ettünk, és néztünk Forma 1-et, és az öcsémmel ismét megbeszéltük a netbookjainkat (merthogy ugyanolyan van nekünk), aztán a Macskás Fülbevalós Lánnyal limonádéztunk a napfényben a Grandióban, és minden lábujjkörme más vidám színre van festve, és az egyszerűen cuki. Később átmentünk a C.U.K.I. hivatalos székházába, a Sugar designcukrászdába, ahol egyrészt vásároltunk, másrészt ettünk, harmadrészt ámultunk, hogy csokoládéból öntött magassarkú cipő, mekkora királyság. Utána egy tortamintás mignonnal a dobozomban átvonultam a Szezonba (romkocsmoid hely, viszonylag alacsony hangulatfaktorral), és megszületésnapoltuk a krisztusi korba ért dán fiatalembert, és beszélgettünk és nevettünk, és éjfél körül elgyalogoltunk palacsintázni is, ahol újra hosszan lehetett gyűlölni a rádiót (ez az este arról szólt, hogy gyűlöltük a rádiót).
És már virágzanak a hársfák.
