Olyan elégedett voltam a tegnapi teljesítményemmel, hogy nem keltem fel, amikor először csörgött a vekker, akkor sem, amikor másodszor, és amikor harmadszor, addigra iszonyúan fájt a fejem. De álmos voltam, mert egész éjszaka, mármint az éjszaka alvással töltött nagyon kis szeletében emberek rágták le az ujjaimat, a tizenöt éves énem pedig szerzett egy időgépet, és teleszemetelte az internetet korai zsengéimmel. Az elsőt még értem is.
Tegnap szedtem két tenyér bodzavirágot a ház előtti bokorról (sosem tűnt fel eddig, hogy az ott egy bodzabokor), két főút közt nőtt, szóval megenni-meginni inkább nem, de azóta is itt van a könyökömnél egy tálka vízben, és nagyon jó az illata. A bodza, a hárs és az orgona - ezek a világon a legjobbak.
Most pedig főzök egy teát, és megkésve bár, de abszolút törve is nekilátok a napi adagnak.
