az életem kávé nélkül

Betettem egy marék kávétejszínt a sminkcuccaim közé, nem tudom, miért, nyilván nem szándékosan. Nincs kedvem ráhúzni még egy réteget a körömlakkomra, pedig kéne, nincs kedvem dolgozni, pedig kéne, nincs kedvem semmihez, pedig kéne, aludni sem, tegnap is inkább egész éjszaka játszottam helyette (meg a munka meg a körömlakkozás helyett is), de ez már súlyos, hát aludni én szeretek. Suede-et hallgatok, és nem értem, akkor sem hallgattam olyat, amikor épp divatban volt, akkor most miért nosztalgikus?

Tegnapelőtt kinéztem az ablakon, és az ég alján, két tizenötemeletes között olyan vérvörös kiflihold volt, hogy egy pillanatra már kerestem a muzulmán élőholtak seregét, aztán meg a fényképezőgépemet (a második képen nem stimmel a szín, de legalább látszanak a házak is) (valamint kicsi fehér kutya, illetve pöttyösruha-csíkoskalap) (ebben a sorrendben, bár gondolom, nehéz összekeverni).



Aztán tegnap a Grandióban ücsörögtünk, ez is egy ilyen romkocsmoid képződmény a romkcsomazónában, hangulatos, az asztalok között ecetfák nőnek az udvaron, a körfolyosós emeleten a hostel, mondjuk az udvart kitöltő kocsma vizesblokkja alapján nincs az a hangulat, hogy én ilyen szutyok helyen megszálljak (biztos odafenn jobb a helyzet, de akkor is, ezek mellett a sörárak mellett azért arra is oda lehetne figyelni, hogy ne kelljen bokáig tocsogni valami izében), de jó volt, és beszélgettünk mindenféléről, sokan és később sokáig, és jó volt. Hazafelé az éjszakain állva aludtak a nagyon kölyök ellenőrök, aranyosak voltak, sosem gondoltam volna, hogy ellenőrökről ilyesmi jut az eszembe; a hostelben hosszan küzdött az ajtóval egy Stag 1 mezt viselő játékos, gondolom brit vőlegény; és még elfogott a zen is meg minden, aztán reggel a másnaposság.