Vannak filmek, amikről elég elolvasni egy fél bekezdést, és onnantól kezdve semmiféle meglepetés nem érheti a nézőt – a Fényes csillag pont ilyen. Fiatal és szegény romantikus költő szerelmes lesz, de 1819-et írunk, és a filmet is egy nő rendezte, úgyhogy elkerülhetetlenül lassú sodrású, érzelmes, könnyekkel és versbetétekkel ékes történet vár ránk, ami akkor is Jane Austen feldolgozásnak hat, ha történetesen az utolsó levélrészletig így esett.
Cikk az lfg.hu-n.
