Erre most kisütött a rohadék nap, pedig már azt hittem, megússzuk anélkül, hogy a medve látná az árnyékát, és tényleg hamar vége lesz ennek az ocsmány hidegnek. Ocsmány hideg van, a fűtésszámlámra gondolni sem merek.
Állítólag szombaton volt földrengésünk is, de épp tömegközlekedtem, és esélyem sem volt észlelni két kátyú közt.
Ma nem sikerült abszolválnom az agyvatta nélküli ébredést, aztán felkeltem, és megpróbáltam kiszedni azt az ősz hajszálat, amit még tegnap reggel vettem észre. Persze nem sikerült, csak a barnákat körülötte, úgyhogy feladtam, mielőtt csak ősz hajszálaim maradtak volna. Igazából attól rettegek, hogy nem veszem észre, mennyire őszülök, és már mindenki rég rajtam röhög majd, mire valaki szólni mer, hogy ideje lenne újra elkezdeni festeni a hajam. (Eleven cáfolataként annak a tézisnek, hogy "úgysem láttad még egy nőismerősöd haját sem festetlenül", most épp 3-4 éve a saját színemmel rohangálok, és az az igazság, hogy rettentően szeretem. Csak ez az őszülés gond ne lenne vele.)
Na, ilyen, amikor tompán zúgó köd van a fejemben. Pont ilyen.
