"Gimnazista halhatatlanok. A Föld szívcsakrája. Házibuli, démonirtás, matekdolgozat."A démonirtás hátravan, a matekdolgozat elmarad, én pedig egy részeg elefánt minden kecsességével keresztülzuhantam a célon. Ötvenezer szó, nyolc ív, és még nincs teljesen vége, de az már garantáltan csak a határidős munkáim után lesz. Tulajdonképp még vasárnap este is egészen biztos voltam benne, hogy nem fogom befejezni, vagy ha igen, csalnom kell hozzá - ehelyett írnom kellett, nem is keveset. Most viszont nem érzem, hogy az eddig kész részek milyenek lettek, mert annyira hamar írtam meg őket, hogy nem volt időm az arányokon töprengeni. Mivel az ösztöneim nem túl helyesek, előfordulhat, hogy minden irányból borul az egész. De akkor is. Háromszázhuszonhétezer leütés. Édes Istenem. És egy csomó részét még élveztem is.
Egyelőre egyébként senkivel nem akarom még elolvastatni, különösen, hogy a legtöbb ismerősöm amúgy is sírva hány a paranormális kamaszromantikától (és biztos nem nézte annak idején a Beverly Hills 90210-t sem).
(És közben sikerült összehegesztenem és leadnom két igazi küldetést is. Titkosakat. Sámánokkal és tiszafával. És dolgoztam is. És néha a padlón széttiport kis szilánkokból szedegettem össze a szívem. Csak hogy tisztázzuk, a novemberem nem csak erre ment el.)
