A tegnapi találkozó igazán pompás volt addig a pontig, amíg ki nem derült, hogy az Ördög Keresztapjának ellopták a tárcáját, és hogy 99%, hogy a pincérek voltak - a fennmaradó 1% pedig az, hogy közülünk valaki. De ezt a lehetőséget én nem teszem különösebb megfontolás tárgyává, mert mindenkit ismertem, aki lenn volt, és senkiről sem feltételezném (és mert a pincérek erősködtek nagyon az est elején, hogy vigyük fel abba a nem használt helységbe a kabátokat, ami csak rajtunk keresztül közelíthető meg - illetve azon a kis ajtón át, amihez csak nekik volt kulcsuk).
De amúgy jó volt, rengetegen voltunk, kaptam NYUSZIT és KÖNYVET és ZENÉKET, bár FILMEKET nem, mert Mergenc kissé feledékeny. Többen elmentek és visszatértek (voltak, akik koncertre, mások első, hirtelen részegségüket kialudni), láttam fényképeket Minden Rénszarvasok Urának és Úrnőjének legújabb nyuláról (tényleg ám! nekik nyulaik vannak, két ezüstszín törpenyúl), és beszélgettem minél több emberrel, olyanokkal is, akiket csak csettalik alkalmával látok, és akkor is csak minden sokadik évben, mert nem biztos, hogy mindig mindenki eljut a megrendezvényre.
Hajnalban páran még tovább mentünk egy igazi, rozzant galériás kiskocsmába, de ott én már öreg voltam és kidőltem. Néha már én is öreg lehetek. Vagy fáradt?
