Szóval este kilenckor lerángattam a szekrény tetejéről, este fél tízkor pedig már fel is csatoltam a lábamra a jó öreg soros (nem párhuzamos) görkorcsolyát, és nekivágtam az éjszakának. Volt egy pillanat, amikor érdekes sztepptánc variációkat mutattam be a lakótelep közepén (Szent Patrik Nap van, vagy mi a fene), de akkor nem estem fenékre, ellenben később, amikor frissen aszfaltozott, tükörsima járdákon száguldoztam, kétszer is. De hanyatt és akkorát, hogy a sapka is lerepült a fejemről. Ha előre estem volna, most kevésbé nyivákolnék, mert elöl térd- és könyök- és csuklóvédőm is van, hátul viszont csak természetes párnázatom, és Az Fáj. Meglehetőst.
Viszont nem csak a lakótelepet korcsolyáztam körbe, hanem egészen a Kolosy térig elimbolyogtam, és láttam sünit (nagyon megijedt) és egy miniatűr hiúz küllemű macskát (tudomást vett rólam) és megbirkóztam a kereszteződésekkel is, pedig akkora féktávom van, mint gyorsvonatnak nyílt pályán. És kitaláltam, hogy ha megtanulok üzembiztosan megállni, ezzel fogok menni mindenhová. És egy pár váltó-Crocsszal, hogy azért a kocsmában némileg stabilabban járulhassak majd a pulthoz.
