Sötétlila, velociraptor alakú felhő száguld az ablakom felé. Remélem, mire ideér, szétfoszlik, vagy legalább túlélem a támadását, és zseniális bestsellert írok belőle. Végül is lényegesen vagányabb lenne, mint azok a történetek, amikben ufók seggszondázzák az ártatlanokat, márpedig volt piaca annak is, meg követői, és utána lehetnének felhővelociraptor-vadászok, akik a világot mentik meg a ragadozó páráktól.
A szemközti domboldalon foltokban még kitart a hó, és megnyugtató, hogy nem őrültem meg, hanem tegnap tényleg volt egy nagy, fényes villanás az éjszakában, már kezdtem azt hinni, hogy agyamra ment a világ, vagy példátlan mód hallucinálok a koffeintől. A koffeintől csak a költészetem lett eddig látomásos (és kissé nevetséges), Budapest éjjeli díszkivilágítása sosem.
Teljesen más téma, de megtaláltuk az ideális Conant: Sébastien Chabal, az Ősember, a nagy francia rögbijátékos. És ha már rögbi, legyen whisky reklám és haka is.
