Tényleg egyszerű szerkezet vagyok, juhtúrós kefírt szopogatok, tavasz van, nem kell sehová sem rohannom, és ez nekem tökéletesen elég az elégedettséghez. Egy órával korábban kávét szopogattam, és az is elég volt hozzá. Akár csak a szépen felszeletelt zöldalma.
Közben eszembe jutottak a csettali vidámabb pillanatai is. Például a tőszomszédságunkban igen súlyos, talán Tündérek és Démonok, vagy valami hasonlóan bridget jones-i álarcosbált rendeztek, és Brainoiz hallotta a következő párbeszédet. Vétek lenne elfeledni.
Lány: Szia, én vagyok a Szerelemtündér!
Fiú: Mit mondtál? Szardínia?
cafrangok, főleg a görkorcsolyáról, mert most az köt le
Valami nevet vadászhattam épp, de helyette azt találtam, hogy hová szeretnék menni nyaralni, hatalmas reneszánsz vár öregtornyában lakni egy kanyargós, meredek völgy fölött, Alarcón, Alarcón, biztos van arrafelé tisztes spanyol vörösbor is és egyéb ínyencségek.
A görkorcsolyázás rettentően leizzaszt, bár egyelőre erről inkább a folyamatos halálfélelem tehet, mint a serkentő izommunka. Ezúttal egyszer estem fenékre, az fájt, egyszer pedig térdre, amikor épp a megállási technikákat próbálgattam, hát, végül is megálltam, hatékony ez, csak mégsem ideális teljesen. Szembesültem a ténnyel, hogy a kerületben minden utca lejt, és mindig abban az irányban, amerre menni akarok (ennek pedig szélsőséges börleszktevékenységbe torkolló, irányíthatatlan gyorsulás a vége. Komolyan. Az első negyven perc tetszőleges részletével a YouTube sztárja lehettem volna). Ha száznyolcvan fokot fordulok, akkor pedig arra lejt, és ha netán véletlenül mégsem lejtene, akkor hemzsegnek rajta a karvastagságnyi száraz ágak vagy a fél méter széles úthibák, mert argh, és ilyenkor néha már úgy kalimpálok a karommal, hogy ha a könyökvédő nem fogná össze a pulóverujjam, felszállnék, mint a vadlibák (lexikálisan tudom ám, hogy nem kéne kalimpálni, de ugye az ösztönök).
A Sparban ma megint elkérték a személyimet, amikor bort vettem, és igaz, hogy zombis OOTS pólóban voltam, összefogott hajjal és farmerben, mint a fiatalok nem feltétlenül, de azért a néni nagyon fáradt lehetett. Kivéve, ha úgy gondolta, hogy két üveg borhoz két teljes nagykorúságot kell letöltenie a delikvensnek - igaz, akkor még el kellett volna koboznia az egyiket, de közelebb lett volna a valósághoz. Nagyságrendileg. (Ennyire amúgy nem tartom jól magam, de ennyire már jó ideje nem is lenne természetes.)
Kicsit kommunikációs zsákutca is vagyok mostanában, de ahhoz már kezdek hozzáedződni. Csak az ismerőseim még nem.
A görkorcsolyázás rettentően leizzaszt, bár egyelőre erről inkább a folyamatos halálfélelem tehet, mint a serkentő izommunka. Ezúttal egyszer estem fenékre, az fájt, egyszer pedig térdre, amikor épp a megállási technikákat próbálgattam, hát, végül is megálltam, hatékony ez, csak mégsem ideális teljesen. Szembesültem a ténnyel, hogy a kerületben minden utca lejt, és mindig abban az irányban, amerre menni akarok (ennek pedig szélsőséges börleszktevékenységbe torkolló, irányíthatatlan gyorsulás a vége. Komolyan. Az első negyven perc tetszőleges részletével a YouTube sztárja lehettem volna). Ha száznyolcvan fokot fordulok, akkor pedig arra lejt, és ha netán véletlenül mégsem lejtene, akkor hemzsegnek rajta a karvastagságnyi száraz ágak vagy a fél méter széles úthibák, mert argh, és ilyenkor néha már úgy kalimpálok a karommal, hogy ha a könyökvédő nem fogná össze a pulóverujjam, felszállnék, mint a vadlibák (lexikálisan tudom ám, hogy nem kéne kalimpálni, de ugye az ösztönök).
A Sparban ma megint elkérték a személyimet, amikor bort vettem, és igaz, hogy zombis OOTS pólóban voltam, összefogott hajjal és farmerben, mint a fiatalok nem feltétlenül, de azért a néni nagyon fáradt lehetett. Kivéve, ha úgy gondolta, hogy két üveg borhoz két teljes nagykorúságot kell letöltenie a delikvensnek - igaz, akkor még el kellett volna koboznia az egyiket, de közelebb lett volna a valósághoz. Nagyságrendileg. (Ennyire amúgy nem tartom jól magam, de ennyire már jó ideje nem is lenne természetes.)
Kicsit kommunikációs zsákutca is vagyok mostanában, de ahhoz már kezdek hozzáedződni. Csak az ismerőseim még nem.
Solar 37
Elbóbiskol az ágak rejtekében, és álmában a fehér koronájú, fekete torony tövében áll. A képzelete megtorpan, tétovázik az üres ajtókeret előtt; nem lehet olyan, mint a vidék többi, kiégett romja. Szélroham rázza meg a fát, és felébred. Lassan hajnalodik. A szemközti hegyekig húzódó, fekete szilánkmező lassan feldereng. Csak ilyenkor látszik: éjszaka a sötét fedi, nappal a törött szilánkok vakító fénye.
Előrehajol, mintha az a pár tenyérnyi távolság számítana; ott, a három nyírfánál tényleg nekiszaladt egy szarvas az üveghalomnak, jól hallotta éjszaka a csörömpölést. Lecsusszan a fáról, és rohanni kezd. A legtöbb vadállat csak menekülés közben, vakon merészkedett ilyen közel a tükrökhöz, de más vetélytársa is akadt: a tükröket minden hajnalban letakarító, zümmögő kis démonok. Ha megvárja, amíg az első napsugarak felébresztik őket, feldarabolják, bemocskolják, a földre szórják a húst.
Megáll a jókora dög mellett. Jól látta fentről, csak belefutott az üveglapokba és összeroskadt, nem hentergett bele kínjában a földet borító mocsokba. Fel sem kell néznie, az erősödő fényből is tudja, hogy nincs sok ideje. A vállhoz, az üveghez közeli részekről kezdi először lehasogatni a húst, és amikor az első póklábú, éles karmú kis lény végigcsusszan a fekete lapokon, sietve a hátsó combhoz húzódik. Nem lehet sok húst lefaragni ilyen sietve, de ez is több a semminél. A fekete rémek a tetemhez gyülekeznek, és elkezdik letakarítani az üvegről, amire futtában felhasalt. Mire a nap kétujjnyira látszik a hegy fölött, már nyoma sincs. A pókszerűségek is visszasiklanak az üveglapok alá.
Egyedül van a tükrökkel. Sietve csíkokra vágja a húst, és feldobálja egy alacsonyabb lapra. Keres egy hosszú ágat, és vár. A tükörmező peremén csak délben elviselhetetlen a hőség, de az üveg már reggel tűzforró: a hús hamar átsül, az ággal majd lekotorja, és viszi haza. A repedések közül felgőzölgő, éles, idegen szag csak őt nem zavarja az erdő lakói közül. Leül egy kőre és vár; várja, hogy az üvegsivatag mélyén, a völgy közepén felcsillanjon a hatalmas, fehér koronájú, fekete torony.
Egy nap úgyis eljut oda.
Előrehajol, mintha az a pár tenyérnyi távolság számítana; ott, a három nyírfánál tényleg nekiszaladt egy szarvas az üveghalomnak, jól hallotta éjszaka a csörömpölést. Lecsusszan a fáról, és rohanni kezd. A legtöbb vadállat csak menekülés közben, vakon merészkedett ilyen közel a tükrökhöz, de más vetélytársa is akadt: a tükröket minden hajnalban letakarító, zümmögő kis démonok. Ha megvárja, amíg az első napsugarak felébresztik őket, feldarabolják, bemocskolják, a földre szórják a húst.
Megáll a jókora dög mellett. Jól látta fentről, csak belefutott az üveglapokba és összeroskadt, nem hentergett bele kínjában a földet borító mocsokba. Fel sem kell néznie, az erősödő fényből is tudja, hogy nincs sok ideje. A vállhoz, az üveghez közeli részekről kezdi először lehasogatni a húst, és amikor az első póklábú, éles karmú kis lény végigcsusszan a fekete lapokon, sietve a hátsó combhoz húzódik. Nem lehet sok húst lefaragni ilyen sietve, de ez is több a semminél. A fekete rémek a tetemhez gyülekeznek, és elkezdik letakarítani az üvegről, amire futtában felhasalt. Mire a nap kétujjnyira látszik a hegy fölött, már nyoma sincs. A pókszerűségek is visszasiklanak az üveglapok alá.
Egyedül van a tükrökkel. Sietve csíkokra vágja a húst, és feldobálja egy alacsonyabb lapra. Keres egy hosszú ágat, és vár. A tükörmező peremén csak délben elviselhetetlen a hőség, de az üveg már reggel tűzforró: a hús hamar átsül, az ággal majd lekotorja, és viszi haza. A repedések közül felgőzölgő, éles, idegen szag csak őt nem zavarja az erdő lakói közül. Leül egy kőre és vár; várja, hogy az üvegsivatag mélyén, a völgy közepén felcsillanjon a hatalmas, fehér koronájú, fekete torony.
Egy nap úgyis eljut oda.
2009.
a rossz és a jó
A tegnapi találkozó igazán pompás volt addig a pontig, amíg ki nem derült, hogy az Ördög Keresztapjának ellopták a tárcáját, és hogy 99%, hogy a pincérek voltak - a fennmaradó 1% pedig az, hogy közülünk valaki. De ezt a lehetőséget én nem teszem különösebb megfontolás tárgyává, mert mindenkit ismertem, aki lenn volt, és senkiről sem feltételezném (és mert a pincérek erősködtek nagyon az est elején, hogy vigyük fel abba a nem használt helységbe a kabátokat, ami csak rajtunk keresztül közelíthető meg - illetve azon a kis ajtón át, amihez csak nekik volt kulcsuk).
De amúgy jó volt, rengetegen voltunk, kaptam NYUSZIT és KÖNYVET és ZENÉKET, bár FILMEKET nem, mert Mergenc kissé feledékeny. Többen elmentek és visszatértek (voltak, akik koncertre, mások első, hirtelen részegségüket kialudni), láttam fényképeket Minden Rénszarvasok Urának és Úrnőjének legújabb nyuláról (tényleg ám! nekik nyulaik vannak, két ezüstszín törpenyúl), és beszélgettem minél több emberrel, olyanokkal is, akiket csak csettalik alkalmával látok, és akkor is csak minden sokadik évben, mert nem biztos, hogy mindig mindenki eljut a megrendezvényre.
Hajnalban páran még tovább mentünk egy igazi, rozzant galériás kiskocsmába, de ott én már öreg voltam és kidőltem. Néha már én is öreg lehetek. Vagy fáradt?
De amúgy jó volt, rengetegen voltunk, kaptam NYUSZIT és KÖNYVET és ZENÉKET, bár FILMEKET nem, mert Mergenc kissé feledékeny. Többen elmentek és visszatértek (voltak, akik koncertre, mások első, hirtelen részegségüket kialudni), láttam fényképeket Minden Rénszarvasok Urának és Úrnőjének legújabb nyuláról (tényleg ám! nekik nyulaik vannak, két ezüstszín törpenyúl), és beszélgettem minél több emberrel, olyanokkal is, akiket csak csettalik alkalmával látok, és akkor is csak minden sokadik évben, mert nem biztos, hogy mindig mindenki eljut a megrendezvényre.
Hajnalban páran még tovább mentünk egy igazi, rozzant galériás kiskocsmába, de ott én már öreg voltam és kidőltem. Néha már én is öreg lehetek. Vagy fáradt?
próbálnám meghúzni magam, de az is fáj
Írhatnék valami értelmeset is, arról, hogy az egyik nap a nagyszüleimnél ebédeltem, a másik nap a nővéremnél, a harmadikon pedig az unokatestvéremmel uzsonnáztam (a mínusz egyediken pedig egy fordítás kapcsán együtt ebédeltem egy Kanadába szakadt, lelkes és agilis nyugdíjassal , aki a dohányzásról akarja leszoktatni az embereket, és Shakespeare szonetteket fordít magának prózában [demagógia] és a nyugdíjasoknak egy ideális világban tényleg ilyesmivel kéne foglalkozniuk ahelyett, hogy sorban állnak az ételosztásnál a Blahán[/demagógia]), a negyediken pedig, holnap, megrendezésre kerül az éves chat-találkozó is, mintegy rengeteg emberrel.
Nem tudok ülni, feküdni, járni és állni sziszegés, fintorgás és fájdalom nélkül, futni pedig sehogy sem (megpróbáltam elérni egy buszt, de inkább kis híján elsírtam magam), hogy lesz énbelőlem így sportember, és leginkább mikor. Mert kedvem lenne visszaállni a görkorcsolyára, de hogy leüljek és felcsatolás közben előre hajolgassak, azt nem. Az majdnem olyan rosszul esne, mint a jelek szerint én szerdán, kétszer, fenékre. Nyáf. Nyáf-nyáf.
És mostanában mindig Neil Gaimannel álmodom. Csak tudnám, hogy miért. Fantasztikus írókból China Miéville a titkos szerelmem.
Nem tudok ülni, feküdni, járni és állni sziszegés, fintorgás és fájdalom nélkül, futni pedig sehogy sem (megpróbáltam elérni egy buszt, de inkább kis híján elsírtam magam), hogy lesz énbelőlem így sportember, és leginkább mikor. Mert kedvem lenne visszaállni a görkorcsolyára, de hogy leüljek és felcsatolás közben előre hajolgassak, azt nem. Az majdnem olyan rosszul esne, mint a jelek szerint én szerdán, kétszer, fenékre. Nyáf. Nyáf-nyáf.
És mostanában mindig Neil Gaimannel álmodom. Csak tudnám, hogy miért. Fantasztikus írókból China Miéville a titkos szerelmem.
vallás és szőnyeglap
Miközben elsőre elseggeltem, egyébként épp fejben pörgettem a flémet a misztikus fundamentalista gruppival (az aranyhalak szellemi képességeivel bíró, zenészparazita állatfaj), és innen lekanyarodva némileg zavartan idéztem fel, hogy hétfő este a whisky kétharmadánál azt nyilatkoztam, hogy logikusan nézve a tudomány mai állása mellett Isten nem létezhet, mert míg szinte minden földöntúli tapasztalást meg lehet magyarázni pusztán földi okokkal, egyetlen földi tapasztalást sem lehet pusztán földöntúli okokkal magyarázni (mondjuk azon kívül, hogy egyáltalán létezünk, épp mi és épp itt és épp így) (pedig az azért elég valószínűtlen).Ezzel egyébként azóta is egyetértek. Amennyire én tudom, az emberi viselkedés sajátosságaival, az adott időpontban a tudományok fejlett/lenségi fokával és a statisztikai valószerűt/lenséggel a témában nagyjából minden leírható.
Ettől függetlenül én hiszek Istenben, és szerintem egyáltalán nem kötelessége logikailag is bizonyítania, hogy a sokak által számon kért formában létezik. Mert hiszek a szeretetben is, holott ha logikusan nézem, az általam hitt formában nem létezik - csak egy összetett, önző, életben maradási stratégia.
De ha tényleg csak így látnám, igazán nem volna értelme semminek.
És igen, a központi kör most máshogy van kiszínezve.
aztán egyszer csak miniszoknyás-görkorcsolyás bandita leszek
Szóval este kilenckor lerángattam a szekrény tetejéről, este fél tízkor pedig már fel is csatoltam a lábamra a jó öreg soros (nem párhuzamos) görkorcsolyát, és nekivágtam az éjszakának. Volt egy pillanat, amikor érdekes sztepptánc variációkat mutattam be a lakótelep közepén (Szent Patrik Nap van, vagy mi a fene), de akkor nem estem fenékre, ellenben később, amikor frissen aszfaltozott, tükörsima járdákon száguldoztam, kétszer is. De hanyatt és akkorát, hogy a sapka is lerepült a fejemről. Ha előre estem volna, most kevésbé nyivákolnék, mert elöl térd- és könyök- és csuklóvédőm is van, hátul viszont csak természetes párnázatom, és Az Fáj. Meglehetőst.
Viszont nem csak a lakótelepet korcsolyáztam körbe, hanem egészen a Kolosy térig elimbolyogtam, és láttam sünit (nagyon megijedt) és egy miniatűr hiúz küllemű macskát (tudomást vett rólam) és megbirkóztam a kereszteződésekkel is, pedig akkora féktávom van, mint gyorsvonatnak nyílt pályán. És kitaláltam, hogy ha megtanulok üzembiztosan megállni, ezzel fogok menni mindenhová. És egy pár váltó-Crocsszal, hogy azért a kocsmában némileg stabilabban járulhassak majd a pulthoz.
Viszont nem csak a lakótelepet korcsolyáztam körbe, hanem egészen a Kolosy térig elimbolyogtam, és láttam sünit (nagyon megijedt) és egy miniatűr hiúz küllemű macskát (tudomást vett rólam) és megbirkóztam a kereszteződésekkel is, pedig akkora féktávom van, mint gyorsvonatnak nyílt pályán. És kitaláltam, hogy ha megtanulok üzembiztosan megállni, ezzel fogok menni mindenhová. És egy pár váltó-Crocsszal, hogy azért a kocsmában némileg stabilabban járulhassak majd a pulthoz.
nem részeg, csak jógázik
A lazac és a whisky dicséretét zenghetném, és a legnemesebb skót jóga póz, a döglött fóka hírét. Valamint a megdöbbenést, amit akkor éreztem, amikor kibotorkáltam a taxihoz fél üveg vén single malttal az ereimben, és az éktelen hóviharban először nem találtam a fehér kocsit. Havazás idején küldjenek piros taxit.
Ilyenek vannak és szerkesztett pályák, apró kis dolgokat is fordítok közben néha, a napok elszállnak, családtörténetet olvasgatok, ilyenkor a halandóságról elmélkedem, és ez nem mindig vidít fel. Olykor támadnak gondolataim is, de pusztán lustaságból nem osztom meg őket a világgal, ez persze nem feltétlenül lesz a világ kárára. Pedig világossá válna belőle, miért nem tetszett az Alice Csodaországban, és miért tetszett a háromnegyed órával később megtekintett Agora; hogy Johnny Depp nem öregszik szépen, de Rachel Weisz igen; hogy találkoztam végre jelly beansszel, és nem rázott meg; hogy mostanában nem vagyok jó társaság, mert a fejemben dolgok vannak szavak helyett; hogy szeretnék megint tökéletes Gunnerkrigg Court epizódot álmodni, mert a legutóbb az nagyon izgalmas volt. Mondom, nem feltétlenül lesz a világ kárára, ha erről ennyit, a többiről pedig ennyit sem.
És a héten elő fogom szedni a görkorcsolyámat (világossá válhat belőle, hogy tetszett a Hajrá Bliss / Whip It is).
Ilyenek vannak és szerkesztett pályák, apró kis dolgokat is fordítok közben néha, a napok elszállnak, családtörténetet olvasgatok, ilyenkor a halandóságról elmélkedem, és ez nem mindig vidít fel. Olykor támadnak gondolataim is, de pusztán lustaságból nem osztom meg őket a világgal, ez persze nem feltétlenül lesz a világ kárára. Pedig világossá válna belőle, miért nem tetszett az Alice Csodaországban, és miért tetszett a háromnegyed órával később megtekintett Agora; hogy Johnny Depp nem öregszik szépen, de Rachel Weisz igen; hogy találkoztam végre jelly beansszel, és nem rázott meg; hogy mostanában nem vagyok jó társaság, mert a fejemben dolgok vannak szavak helyett; hogy szeretnék megint tökéletes Gunnerkrigg Court epizódot álmodni, mert a legutóbb az nagyon izgalmas volt. Mondom, nem feltétlenül lesz a világ kárára, ha erről ennyit, a többiről pedig ennyit sem.
És a héten elő fogom szedni a görkorcsolyámat (világossá válhat belőle, hogy tetszett a Hajrá Bliss / Whip It is).
eső, szürkeség
Február és március hagyományosan nem sokat író hónapok, ilyenkor már szűkölve fúrom a fejem a párnába, hogy legyen tavasz, és ezen nem segít, ha egyik reggel arra ébredek, hogy március közepe van, és szakad a hó. Most épp esőcseppeket és lassan kopó hófoltokat nézek, langy és lágy muzsikát hallgatok, és küzdök a késztetéssel, hogy mégis újra feltelepítsem a WarCraftIII-t, pedig csak három napja töröltem le (akkor már két napja nem aludtam; felfedeztem rajta a pályaszerkesztőt) (nagyon szép pályákat szerkesztek).
Nem történik semmi, moziba járok, ez hol tetszik, hol nem, két fajta képregényen, egy valódi regényen és vagy hat novellán gondolkozom, van négy megkezdett rajzom, és természetesen semmivel sem haladok. Mármint ma két óra megfeszített munkával átrajzoltam egy olyan részt tablettel, ami tollal talán 20 perc is lett volna, csak tollal nem törölhetem ki, ha elrontottam. Pomelot eszem és rászoktam az őszibaracklére, néha fáj a fogam, néha abbahagyja, néha álmos vagyok, na jó, mindig.
Valamit valahol elhagytam út közben, és sejtem is, mi az.
Nem történik semmi, moziba járok, ez hol tetszik, hol nem, két fajta képregényen, egy valódi regényen és vagy hat novellán gondolkozom, van négy megkezdett rajzom, és természetesen semmivel sem haladok. Mármint ma két óra megfeszített munkával átrajzoltam egy olyan részt tablettel, ami tollal talán 20 perc is lett volna, csak tollal nem törölhetem ki, ha elrontottam. Pomelot eszem és rászoktam az őszibaracklére, néha fáj a fogam, néha abbahagyja, néha álmos vagyok, na jó, mindig.
Valamit valahol elhagytam út közben, és sejtem is, mi az.
eztneezt
Valamikor januárban, a legnagyobb hideg idején egyszer annyira nyomorultul ideges rossz kedvem volt, hogy megvettem életem első doboz cigijét, elszívtam egy fél szállal, utána húsz percig sétáltam, hogy ne legyek rosszul, jól is esett a mínusz rengeteg, lefagyott a fülem, és másnapra bedurrant a torkom, viszont az idegességem elmúlt. Azóta időnként ránézek a dobozra, és ma nagyon, de nagyon, de nagyonnagyonnagyon nagy volt a kísértés, hogy előrángassak egy szálat, csak az a félelem állított meg, hogy akkor alighanem tiszta koffeint hánynék, kis elszenesedett pattogatott kukoricával.
Emberek, titkok, a sajátjaim, másokéi, miért, telefonok, nem, én NEM szeretem a nőnapot, a látványosan tucat sms, a látványosan tucat üzenet aaaaargh, túl sok volt a kávé, a kóla. És vége a könyvnek és neki kéne látni másnak, és bicikli transzformerek és nyulak, és nemnemnem, nem ezt akarom, nem is életet, most csak az kéne, hogy egymás után megnézzek öt-hat jól sikerült filmet a moziban, legyen nagy, hangos, nagyon nagy, nagyon hangos, és színes - és gyalulja le az agyam simára, mert most épp nagyon nem tetszenek a gyárilag rácsavart tekervényei.
Talán vettem magamnak egy Asterix rajzfilmet.
Emberek, titkok, a sajátjaim, másokéi, miért, telefonok, nem, én NEM szeretem a nőnapot, a látványosan tucat sms, a látványosan tucat üzenet aaaaargh, túl sok volt a kávé, a kóla. És vége a könyvnek és neki kéne látni másnak, és bicikli transzformerek és nyulak, és nemnemnem, nem ezt akarom, nem is életet, most csak az kéne, hogy egymás után megnézzek öt-hat jól sikerült filmet a moziban, legyen nagy, hangos, nagyon nagy, nagyon hangos, és színes - és gyalulja le az agyam simára, mert most épp nagyon nem tetszenek a gyárilag rácsavart tekervényei.
Talán vettem magamnak egy Asterix rajzfilmet.
légköri jelenségek
Sötétlila, velociraptor alakú felhő száguld az ablakom felé. Remélem, mire ideér, szétfoszlik, vagy legalább túlélem a támadását, és zseniális bestsellert írok belőle. Végül is lényegesen vagányabb lenne, mint azok a történetek, amikben ufók seggszondázzák az ártatlanokat, márpedig volt piaca annak is, meg követői, és utána lehetnének felhővelociraptor-vadászok, akik a világot mentik meg a ragadozó páráktól.
A szemközti domboldalon foltokban még kitart a hó, és megnyugtató, hogy nem őrültem meg, hanem tegnap tényleg volt egy nagy, fényes villanás az éjszakában, már kezdtem azt hinni, hogy agyamra ment a világ, vagy példátlan mód hallucinálok a koffeintől. A koffeintől csak a költészetem lett eddig látomásos (és kissé nevetséges), Budapest éjjeli díszkivilágítása sosem.
Teljesen más téma, de megtaláltuk az ideális Conant: Sébastien Chabal, az Ősember, a nagy francia rögbijátékos. És ha már rögbi, legyen whisky reklám és haka is.
A szemközti domboldalon foltokban még kitart a hó, és megnyugtató, hogy nem őrültem meg, hanem tegnap tényleg volt egy nagy, fényes villanás az éjszakában, már kezdtem azt hinni, hogy agyamra ment a világ, vagy példátlan mód hallucinálok a koffeintől. A koffeintől csak a költészetem lett eddig látomásos (és kissé nevetséges), Budapest éjjeli díszkivilágítása sosem.
Teljesen más téma, de megtaláltuk az ideális Conant: Sébastien Chabal, az Ősember, a nagy francia rögbijátékos. És ha már rögbi, legyen whisky reklám és haka is.
gyors kiegészítés
Írországban én főleg léhán utazgatni szeretnék, meg Skóciában is, kolostorromokat és whiskyfőzdéket járni, nem a council estate malacarcú alapegységeivel osztozni a lépcsőházon, vágyakozni a keverőcsap után, nézni az esőt. Mármint tudom, hogy ott sem tejföl fenékig az élet, és ráadásul magyar neveltetéssel dermesztően hülyék az emberek, de izé, csak úgy nézelődni és sörözni azért kellemes helyek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)