Az úgy kezdődött, hogy én felkeltem időben, de aztán valamiért meg akartam nézni, hogy mégis, mekkora a 252 részes puzzle, és akkor hirtelen inkább kiraktam az egészet, holott inkább meg kellett volna látogatnom az öcsémet, aki a legutóbbi epizód óta összeköltözött a húgommal, és apám feljött hozzájuk a látogatóba, szóval végül közel két órás késéssel érkeztem, de mondták, hogy amúgy sem mentek volna sehová. El is tévedtem út közben, ott pedig transzba ejtett a tévé, ezen egyszerűen nem bírtam túltenni magam, mármint hogy mik vannak benne, mert az szörnyű. Elképesztő tudatlanság, igénytelenség és harsányság - én olyan boldog vagyok, hogy csak akkor látom, ha véletlenül másoknál be van kapcsolva. Viszont kaptam rettenetesen jó pizzát (35 centi átmérőjű, de legalább egy kiló!) és szilvalekvárt és ettem házi pogácsát és hozzá a nagynéném házi őszibaracklevét kortyolgattam, és ez csodálatos volt, és a végén apámmal lesétáltunk a Dunáig, és mesélt valamit a Föld mozgásáról, amiből csak a 420 nap és a búgócsiga kifejezéseket értettem.
Amúgy pedig: a nap képekben, mert most épp volt hozzá kedvem, fényképező- és működőképes számítógépem is.