Mostanában egyszerűen megbotlok a mondatokban, és még hasra is esek bennük, és nekem ilyen állapotban kéne Szószedetet megalapoznom, márpedig alapozás terén most legfeljebb arra lennék képes, amit régebben a zenés-táncos esti mulatságok előtt a fiúk végeztek a kocsmában (mi, lányok bátrak voltunk - mi józanul is mertünk táncolni, nem féltünk semmitől!) (legfeljebb attól, hogy részegen kitörnénk a bokánkat). Nem megy nekem ez a szavazás, pedig kéne, és ráadásul ma véletlenül ráléptem a táskámra és csak akkor jutott eszembe, hogy alighanem benne felejtettem a banánt (a banánt! A kedvenc banánomat!), amikor gyanúsan puha volt.
Vannak ilyen közel fölösleges napok, a szavakkal nem boldogultam, de órákon át elvacakoltam egy képpel, megcsináltam hatféleképp, és igazából mind a hat rosszabb volt az eredetinél, már megérte. Kipakoltam egy köteg nyulat a szoba közepére, de rájöttem, hogy nekik is szavakat kéne összeszednem, úgyhogy (miután egyik-másik nyakába nagy, élénk színű masnikat kötöttem) hagytam őket a szoba közepén. Unalmasnak érzem magam.
