Mostanában rákaptam a (fokhagymás és bazsalikomos) olivaolajra, de ma kicsit túlzásba vittem, az ehetetlenségig túllocsoltam vele a spenótos-sonkás pennét; olyannyira, hogy már a kólának is örültem volna, csak savakat, savakat kérek (gömbölyűeket vagy szúrósakat, ezen a ponton már nem számított az sem). Mindeközben tudtam, hogy már csak közepesen előkelő és annál jóval jobb boraim vannak itthon, egyiket sem a vasárnapi uzsonnebédhez szántam (arra a közepesen kellemeseket szoktam tartani), de végül győzött az olaj, és kinyitottam a sor legalján terpeszkedő chileit. Most mit mondjak... egyrészt régimódi vagyok, és a borban parafadugó legyen, másrészt a fele ennyiért osztogatott, közepesen kellemes chilei sokkal jobban ízlett.
És most aludni lenne jó, bár sajnos-szerencsére dolgozni kell.
