Gondoltam, hogy majd írok mindenféle hosszút és okosat és vicceset, de aztán inkább rossz volt a kedvem és rohangálnom is kellett, mint a mérgezett egérnek, bár ugye azt mérge válogatja. Emlékszem, amikor egyszer az egyik barátságos nyaralás első estéjét azzal töltöttük, hogy a házigazda és a többi erős férfi begyűjtötte a mumufikálódott egértetemeket a ház összes pontjáról, míg én mereven bámultam a cipőm orrát (akkor már nagyon hosszú ideje hallgattunk Alice in Chainst, akkor már nagyon jól tudtam, hogy kell), és közben megvitattuk az adott egérméreg elméletét, a gyakorlatot pedig ugye ott vitték ki mellettem. És ez vagy akkor volt, amikor a mozimániás és az ex ketten együtt vittek 10 kazettát és ebből csak 9 volt The Mission, mert az ex olyan színes lelkületű volt, hogy egy The Sisters of Mercy is elfért valahogy neki mellé, szóval vagy akkor volt, vagy nem.A mai program a következő volt: álmatlanság, reggeli, bambulás, rohanás, tanítás, rohanás, még-épp-odaértem, még-épp-elbúcsúztam, elintézni, nem intézni. Hol a szoknyám. A hatodik nyúlnak (a képen még csak 5 van!) eltört a füldrótja, megint, de mivel most csak el és nem le, ezért már így marad (utólag nem lehet rendesen ráeszkábálni a fület sehogy sem, ez van), az egyik tervezett epizódban egy sajtburger alakú metrótérképet kell legyőzni, de a másikban lesz hajókatalógus, és azt hiszem, a nagyon pozőr eredeti elképzelésekből sokat fel kell adnom, mert így kb. százszor annyi munka lenne megcsinálni, mint ha kézzel rajzolnám vagy sziklába vésném mondjuk fogpiszkálóval.
Sok kávét iszom.
Kezdek nemmegbirkózni a korlátaimmal, a korlátokkal mondjuk amúgy sem praktikus birkózni, mert vagy vascsőből vannak, és alapvetően erősebbek a hús-vér lényeknél, vagy letörnek, és akkor marha nagyot lehet esni lendületből, de szóval most már néha örülnék, ha ezeket nem az útvonalra merőlegesen szerelték volna fel. Minden táskámban és zsebemben húszforintosok vannak, mert miután bepakolom a nyúltápot, és visszatolom a bevásárlókocsit, sosincs erőm előkotorni a pénztárcámat.
Ma nagyon szerencsés voltam.
Nem, sajnos nem a lottóötös, és még csak ahhoz sem elég, hogy végtelen öröm ragyogja be az én lelkemet, ahhoz le kéne fogynom például, és az nem csak szerencse dolga, ergo nehezített pálya. Le kéne szakadnom dolgokról, és mi lesz majd még, amikor már nem süt sokat a nap, viszont lesz helyette hideg, és nem lesz pénzem, viszont lesz helyette gyomoridegem meg halálfélelmem, és biztos még hideg hagymákat is kell majd ennem, igaz, azt most is szoktam (és gyártottam fokhagymás olívaolajat is).
