Állítólag márciusban jön Dannyfürtös, és (külön megrázza Brainoiz vállát, hogy tessék lelkesedni, még) hozza magával Anneke van Giersbergent is, hogy ketten énekeljenek együtt szólót. És nem az ex-MarcoPolo jelen-AfterMusic füstös alagsorában, hanem. Valahol másutt. Január elején már csináltak közös koncertet Hollandiában, ezek szerint mindkettőjüknek tetszett, feltehetően nekünk is fog.
Amúgy meg felébredtem reggel, és eszembe jutottak az álmaim, és komolyan mondom, azóta is agyat szeretnék mosni. Semmi izgalmasan mocskos, egyszerűen csak álmomban az összes létező rossz tulajdonságomnak utat engedtem, és úgy bántam emberekkel, ahogy sosem lenne szabad; még álmomban is csak olyankor, ha utána az agyam tapintatosan törli az emlékeket. Egyetlen bőrmaszkos, radiátorhoz bilincselős orgia sem lehet olyan ijesztő, mint hogy hé, hát ez mind ott lakik bennem. Még hozzá nem is olyan mélyen; a fenébe, nem is olyan mélyen. És miközben úgy bántam emberekkel, ahogy nem lenne szabad, nem tudtam, hogy hívják a sárgarigót angolul, és felébredtem, és rájöttem, hogy tényleg nem tudom, szóval ez az egész a jellembeli mellett a nyelvi hiányosságaimra is rámutatott. (Azóta persze megnéztem, és oriole , és ezt a szót én tényleg nem láttam még soha-soha-sohasem.) (Viszont milyen gyönyörű a régies neve: aranymálinkó!)
Egyébként amikor épp fontos kérdésként merült fel a sárgarigó dolga, azzal voltam elfoglalva, hogy tavaszt énekeljek valaki szívébe; nyilvánvalóan angolul, hiszen az a könnyűzene nyelve, és én csak olyat hallgatok, és ilyen sárgarigók hemzsegtek közben a tavaszban, tehát igenis szóvá kellett őket tennem. Arról viszont nem vagyok meggyőződve, hogy tavaszt énekelni mindenféle emberek szívébe, akik nem igénylik, hogy épp én, épp tavaszt, és épp az ő szívükbe, hát nem vagyok róla meggyőződve, hogy olyat illik. És különben is, mit tudom én, hogy nincs réges-rég tavasz a szívükben, és amúgy meg hogy jövök én ehhez, a múltkor sem vonultam el őrülten az erdőbe a tűzmadár után, és ez csak azt jelentheti, hogy a saját szívemet leadtam valahol szocialista megőrzésre, abban nem hogy tavasz nincs, de konkrétan semmi sem. Ez persze nem igaz, de nagyon gót, és a múltkor rájöttem valami ritka viccesre a gótokkal kapcsolatban, de erre jól elfelejtettem.
Azért vannak pozitív fejlemények is, a múltkor találtam egy boltban aszalt meggyet, és bár mindenféle diétásságok voltak ráírva, ennél finomabb a világon nincsen. Ezenkívül rettentő szép csokrot kaptam a névnapomra, és rettentő szép fényképeket készítettem róla, és rettentő elégedett vagyok. Meg büszke.