Az álmodásnak egyébként ahhoz lehetett köze, hogy találkoztam az őrült unokatestvéremmel, és azóta minden áldott nap ír egy "mk" tárgyú e-mailt, mert szerinte épp elkeserítően dagonyázom, ahelyett, hogy cselekednék lelkesen; bár konkrétan nem tudom, hogy cselekvés alatt miért azt kellene érteni, hogy pasikat zargatok, akikkel ugyan egyszer egy decemberi hajnalon legalább öt percre érzelmes amerikai filmeket utánzott az életünk, de aztán sietve visszatértünk az európai hétköznapokba. És azóta rengeteg idő és távolság eltelt; ezrével kellene számolni a kettőnket elválasztó órákat, a kilométereket pedig szintúgy. És amúgy is. Pillanatnyilag még "od" tárgyú levelekkel sem lehetne motiválni, pedig amúgy mostanában zavaróan sokat jut az eszembe, és ennek csak akkor örülnék, ha kölcsönös lenne. De nem az, úgyhogy fel is vettem az "I don't believe in love" című queensryche-i közhelyet, tessék melléképzelni, ahogy talpig szűk bőrruhában, torkom szakadtából sikítozom mindezt. Máshogy nem érdemes. Szóval dagonyázom, tényleg, de leginkább azért, mert nem igazán jó a megtérülési rátája annak, ha az ember nyula pár ezer kilométeres távolból próbál meghódítani makacs férfiembereket. Különösen, mert az ember nyulának nincs jobb ötlete, mint hogy dagonyázik egy queensryche-i közhelyben, és még a pár kilométeres távolban élő, engedékeny férfiembereket sem tudta soha sikeresen behálózni.Aztán Brainoizzal is megvitattuk, hogy az élet nehéz, de tényleg nem könnyű, hát miért beszéltünk volna ostobaságokat; kérem, jelentkezzen a szerkesztőségben, akinek 2008 jól indult, egyelőre még nem találkoztam ilyen emberrel. És nehéz is lesz továbbra is, ezt már most látom, és félek-félek-félek, de muszáj-muszáj-muszáj. Megküzdeni a nehézségekkel.
...
És ezek után teljes terjedelmében ráborítottam egy vörösbor-ecetes salátát a legkedvencebb, legfehérebb pólómra. Nem lehetne, hogy legalább a nehézségeket illetően néha nincs igazam?
(De legalább a megküzdést illetően is igazam lett. Egész éjszakás sózás-áztatás után úgy tűnik, hogy a legkedvencebb, legfehérebb pólóm megúszta a halálnál is rosszabb sorsot; ez esetében a batikolás lett volna - és mivel igazából ez egy Firebird póló, még úgy is állat lenne...)
