Kitört rajtam, hogy Empire -t kell hallgatni, mert a Queensryche jó, és hát a Queensryche jó, ezt hosszú évtizedek óta mindig is tudtam. Azért megrázó ezt így mondani, hogy hosszú évtizedek... Rettenetes, ez a lemez is idősebb már, mint én voltam, amikor hallgatni kezdtem!!! Persze a Silent Lucidity , az Anybody Listening? , a Jet City Woman vagy az Another Rainy Night (Without You) , és ugye az összes többi, ugye, azért még mindig ugyanolyan zseniálisak, mint voltak, csak én butultam el kissé középkamasz önmagamhoz képest.Ellenben rászoktam a narancsleves hosszúkávéra; persze nem tudom, ez fejlődésként értékelhető-e, nekem mindenesetre nagyon ízlik.
Rájöttem, hogy ha az ember akár személyekre lebontva, akár csak úgy általánosságban meg akarja gyűlölni az íreket, akkor az a legbiztosabb módszer, ha megpróbál kelta fonatokat rajzolni. Én körülbelül a sarokmotívum egyharmadánál már halálos ellenségemnek tekintettem mind a sokmilliót, pedig egyrészt nem tehetnek róla, hogy a kultúrájukban évezredek óta hagyománya van a kényszeresen aprólékos piszmogásnak, másrészt még egy sem javasolta, hogy épp ezt a hagyományt gyakorolja bárki is; elvégre a Guinness-es korsók emelgetése hamarabb vezet látványos eredményre. De egyszer életemben akkor is fogok rajzolni valamit, ami rendesen csomózódik és fonódik; akkor is, ha a vonalvastagságot képtelen vagyok megtartani, és már most tudom, hogy a szabályos, sima szalag helyett indák és virágok tekergőznek majd át a képen. Akkor is. Egyszer akkor is.
A szemem ma reggel azt mondta, hogy értékelné, ha nem nyitnám ki, mert különben fáj, úgyhogy a nappal első felében Justitiának álcáztam magam (fehér kendővel körbetekert fejemet meresztettem a télközépi napsütésbe, bár mérleg helyett az alvómacimat szorongattam), utána pedig hol a munkámra hunyorítottam, hol frissen jegelt kamilla-filterekkel borogattam a szemem- A kamilla-filterek fogytán pedig borsmenta-filterekkel. Csak azért nem érzem magam a munka hősének, mert gyakorlatilag ennyire kevés szöveget ilyen sokáig nem érteni, az minden, csak nem hősies; ellenben valóban hülye vagyok én ahhoz, hogy Heideggert hasonlítsak össze a modern szervezetelmélet irányzataival, és mindezt magyarról angolra.
A hétvégén viszont meglátogattam Mételyéket is, és isteni finom pizzát ettünk, megsemmisítettünk egy teljes üveg scotch-ot, és ebből sokat ittam én is; és Békafül egy ritka pofátlan macska, hiába kedves és szép. Másnap apám és húgom jelentkeztek be, hogy a környéken vásárolnak, és ittunk együtt teát, és megbeszéltük, hogy tényleg bölcs dolog lenne akár Új-Zélandra is kivándorolni (húgom hosszabb távú terve), mint itthon maradni, és ez különös fordulat, mert ha valaki, hát apám mindig ellenezte az országváltát. Kicsit ijesztő, hogy már ő is minden gyerekét küldené minél messzebb. Ez azt jelenti, hogy az, hogy én eddig olyan "#000000" koromfekete-abszolút-sötétnek láttam a helyzetet, az maga volt a fékeveszett optimizmus.
Kedden pedig megint itt gitározgatott Dannyfürtös, és ezúttal nem beszéltem vele még három szót sem, de már konferálás közben is sikerült olyasmiket mondania, hogy hol a fejemet fogtam, hol bambán elmerengtem, hol konkrétan azt kezdtem el számolni, most át kell-e rajzolnom az ismert világ térképét (például elképzelhető-e, hogy valóban felismerte a hangom; egyébként igen, mert köszönni is úgy köszönt, hogy elment mellettünk, én akkor mondtam valamit, sarkon pördült és köszönt), aztán arra jutottam, hogy erre olyan 15%-nál többem szerencsére nincsen, azt a d20 minden ismerője tudja, hogy kevés, sehol a ceruzám és a tollam sem az átrajzoláshoz, a világ abban a formájában sem lenne értelmesebb, úgyhogy inkább iszom még két Johnnie Walker-t, mert most különben is, minden más bajom van (névvel, email címmel, és azzal a rossz szokással, hogy én ellenben nem tartozom az ő minden más bajuk közé).
Jajdenehézazélet. Hát még a gazdasági szocio-filozófia.
