Voltunk Dublinban, szilvesztert és ünnepelni, és jó volt, és vagy ennyit írok róla, vagy háromkötetes regényt, de az unalmas lenne, valamint főleg arról szólna, hogy most A Bambi megunta a hajmosást (és a külföldön eltemettetést), és azért vitt el minket sörözni, vagy tényleg nem értem azt az embert. Viszont láttunk whiskey-főzdét, tudom, mi a különbség a skót és az ír whisk(e)y-k között (az egy betűn túlmenően is), hol csapolnak jó Guinness-t, és hogy milyen érzés turistalányként beesni egy kizárólag helyi öregemberek által látogatott ír kocsmába fényes (na jó, borús) délben. Ezen kívül ha az ember tényleg úgy tölti az elkövetkezendő évet, ahogy a szilvesztert, akkor 2008 izgalmas lesz, vidám, de rettenetesen frusztráló; nekem jobban tetszene az a változat, ami a teljes első napot osztja ki egész évre, mert az este igazán pompás darab volt, és még a lépcsőn sem estem le három korsó Guinness után.Azután hazajöttünk, és itt nagyon hideg volt, és ezen el is keseredtem, és befejeztem a könyvorítós rajzot, de a könyvet még csak majdnem, és kaptam igazi sírógörcsöt, de némileg megnyugtatott, hogy aznap mások is, és ezek szerint csak az időjárási frontok kezdték ki a józan eszemet, azaz miutám eltakarodik innen a több hetes fagy, talán megint emberszabású leszek, és azért még nincs minden rendben, példáulé meg vagyok fázva rettentő mód, és, és, és.
