Annyira rájöttem, hogy akkor most lehet, hogy én tulajdonképp szeretem a hangoskönyveket, hogy nagy lelkesedésemben felfedeztem, hogy a Magyar Elektronikus Könyvtárban is akad egy négyzettucat (még Rejtő és Zsoldos is, bár én rájöttem, hogy időmértékes eposzokat fogok hallgatni megállás nélkül, és Rimbaud-ot és Tóth Árpádot, hogy megint legyen rím- és ritmusérzékem) (vagy lusta leszek és mégsem), és a Gutenberg project-en is van jó néhány, most szerintem ezekből is legarázdálkodom a fél világot, aztán bele sem hallgatok soha egybe sem.(Egyébként az egész úgy kezdődött, hogy kezdtem kifogyni oldalra vághatóan rövid versecskékből, és elkezdtem kutatni új idézendők után, lám, veszedelmes, ha a nyúl mindenféle hülye koncepciókkal áll elő.)
Egyébként Grafikuslánynak sikerült leolvasztania pár biztosítékot a fejemben, ugye az ominózus könyvet, amit tucatnyi darabban adott vissza, most elkérte újra - mármint elkérte helyett inkább használjuk a "hajnal ötkor (!!!) írt egy sms-t "kérlekszépen hozd el nekem az Altdorfert..! Pliiiz :)" szöveggel -t, és bár nem én vagyok a legnagyobb könyvtisztelő a világon, erre a párnába dörmögött, lakonikus "lófaszt, bazdmeg" -en kívül nem nagyon találtam megfelelő választ. Szerintem azért értetlenül fog legörbülni a szája széle, hogy könyv nélkül jelenek meg, de ha annyira tetszett neki az a könyv, kerestesse antikváriumban, lopja el a könyvtárból... amit csak akar, de ne az én amúgy is szétgyalázott példányomat nyúlja le újabb háromnegyed évre.
Ááááááá... emberek.
