Visszavonom a tegnapi lelkesedésem felét, a két letöltött tesztpéldány alapján gutenberges hangoskönyveket hallgasson... valaki más. Förtelmes. Rossz. Géplejtésű géphang.Grafikuslánynak tényleg legörbült a szája sarka, sőt, láthatóan komoly csapásként érte, hogy én akkor most nem vittem el neki azt a könyvet, és nem fogom később sem, és megkérdezte, hogy azért még hajlandó leszek-e ezek után is szóba állni vele. Jó ideig vigasztalhattam, hogy a világ azért nem dőlt össze, nem kell kútba ugrania sem, csak az a könyv elment tönkre és nem jön vissza már, de azért majdnem minden majdnem rendben. Amúgy voltak más furcsa momentumok is, például nem ismert meg, csak amikor már fél métere voltam tőle. "Úgy megváltozott a kisugárzásod" , mondta, és amikor néztem bután, hozzátette, hogy "mert olyan sokkal... nőiesebb vagy...!" És egyébként rendes, az is vagyok, nem vetettem oda, hogy "tudod, a hagyományos mosóporok erre annyit mondanak, hogy de megnőtt a hajad az elmúlt fél évben, mert az változott, nem az asztráltestem" , elvégre az imidzse része, hogy lila ködöket hömpölyget, és hiába fárasztó néha, ha már találkozom vele, illene elfogadnom olyannak, amilyen. És amúgy aranyos volt, és kellemesen elkávézgattunk egy-egy vagyont.
Később Búvárzenekarral ittunk a Várban, a zöld gyepen, én a magam részéről azt hiszem, eposzi mennyiségű scotch-t kevés sörrel. Ahhoz képest annyira nagyon még részeg sem voltam, csak néha kérdeztem hülyeségeket panaszosan nyafogva, például, hogy akkor most a világ miért oly igen kegyetlen - és ahhoz képest annyira nagyon még másnapos sem voltam, és az is leginkább abban nyilvánult meg, hogy felvásároltam egy kisebb közért élelmiszer- és kólakészletét, szokatlan. De lehetne már este, hogy aludhassak is.
