Jól van. Tehát: semmivel sem vagyok kipihentebb. De semmivel sem. Hiába alszom, még mindig nem pótoltam be a hiányokat, és közben ezer más dolgom is lenne, némelyik igencsak fontos. De ha ébren vagyok, akkor sem forog az agyam, úgyhogy nem nagyon jutok tovább annál, mint hogy egy Írország térkép fölött álmodozzam, és olyan városneveket bökdössek a tollam kupakjával, hogy.. ja az nem is város, az csak egy repülőtér, város nélkül, akkor mondjuk... legyen inkább az? No nem mintha egyértelmű lenne, hogy bármikor is utazom. Az életben amúgy sincsenek egyértelmű dolgok.Az sem egyértelmű, például, hogy reggel először lelkesen megiszom a bögre tejeskávét, mert hurrá, van tej, és csak utána jövök rá, hogy azért ez egy kicsit bizony romlott volt.
Pénteken megnéztük a Karib tenger kalózai: A holtak kincse c. örökbecsűt, nekem személy szerint tetszett, bár ennél még a zombik és a zombihajó is szebb volt, és hát valóban túlságosan ráfeküdtek a látványos ökörködésre. Attól még tetszett.
Mostam, de nem főztem, és nem takarítottam. Szeptemberben már senki se tervezzen velem, döglött vagyok, egy halom Jordan és egy kupac védjegykutatás alá eltemetve. És kimerült, és lehangoló és hisztis. Csak azért nem gond, mert semmi kedvem nincs emberek közé menni, úgyhogy senkit nem is fárasztok vele. De ugyanakkor egy hős, mert most már hetek óta dolgozom, szinte alvás nélkül.
Majd októberben biztos minden jobb lesz. Eleve nem lesz több határidő. És alhatok. És élhetek.
Tegnap megérkezett életem első internetes rendelése, egy igazi Keith Caputo szólólemez, és jó. Igazából nem ez volt az első rendelés, mert az meglepetés a nővéremnek, a másodikat egy barátom próbálja már vagy egy éve megszerezni, a harmadik pedig egy régi ígéret-tartozás - úgyhogy ez csak a negyedik helyre fért be, szinte már csodálkozom is magamon, hogy semmi önközpontú habzsolás, sőt, még azt is megálltam, hogy ne vegyek magamnak rózsaszín Order of the Sticks lánypólót, csak úgy, azért, mert. Persze félő, hogy innentől kezdve sokkal nehezebb lesz, lélekben már felvásároltam a fél New Model Army honlapot, de valójában csak akkor szabad, ha visszajöttem, és még mindig van pénzem. És ez meglehetősen váratlan fejlemény lenne.
Haza akarok menni, fáj a fejem, ráz a hideg, és lehet, hogy mégis komolyan megártott az a romlott tej.
(és igen, utólag kicseréltem a verset, arra ami épp erről a napról szól, és úgy az életről is, azt hiszem)
