
Ah, jól van, Marlon Brandon és Emma Thompson is többször előkerült. Megnyugodtam. Igaz, azt nem mondanám, hogy Marlon Brando akárcsak ezredolyan jó nő lett volna, mint amilyen férfi volt, de ha már valakire hasonlítanom kell, akkor inkább rá, mint az egyik kép eredményei közt szintén szereplő Gótpumuklira, a Rasmus Lauri bébijére.
Nagyjából megvettem a repülőjegyeimet. Átszállással jövök-megyek, úgy jóval olcsóbb lesz; Budapest-Newcastle-Cork, zord ködbe lobogás, Dublin-Berlin-Budapest. Jobban belegondolva a két nap Berlint már majdnem annyira várom, mint az íreket. A hostel-foglalásnál ugyan csak és kizárólag az American Expresst nem fogadják el, de még van rá majdnem egy hónapom, hogy ezt megoldjam. És kezdek rettenetesen izgulni. De valami rettenetesen.
Hétvégén pedig fordítok, ajtót sem nyitok, csak ablakot; bevásároltam erős pepperonit és... ó, nem, a pizzafutárnak ajtót nyitok... és kávét, és nem alszom már jövő péntekig. Vagy legalábbis nem sokat. Onnantól kezdve viszont majd annál inkább. Sőt, onnantól kezdve visszatérek az életbe. Újjászületek. Talán még bulizni és sörözni is eljutok. Reszkess világ, reszkess Budapest!