Tudtam, hogy ma reggel még sírni fgok, csak abban nem voltam biztos, hogy a szemembe dörgölt fél kötött pulóver kioperálása közben.A tüzes-véres helyzetről az a véleményem, hogy erkölcstelennek és elfogadhatatlannak tartom, ha valaki ennyire cinikusan az arcomba röhög, hogy igen, hazudtam, ééés, baszod, ÉÉÉÉS, AKKOR MI VAN??? A letűnt szép időkben ilyenkor alázatosan és előzékenyen főbelőtték magukat az emberek; igazán nem vagyok telhetetlen, azzal a közel civilizált megoldással is beérném, ha csak lemondana.
Persze ez még nem jelenti azt, hogy teljesítenünk kellene a francia autógyújtogatási normát. Igen, persze, a párizsi divat, de... talán mégsem mindenben. Békésen demonstrálni ugyan a végső határidő miatt sem erőm, sem időm nem volna, és amúgy is túl lusta és kényelmes vagyok én ahhoz, hogy a hideg szeptemberi esőben kóboroljak, de a békés - még egyszer megismétlem, a békés - tüntetőkkel bizony sok mindenben egyetértek.
Mindegy, más nagyon nincsen, a hétvégi nagy élménybeszámolóval nem haladok, de legalább fáj a fejem. És sok a munkám. És biztos van még valami, de elfelejtettem. Az óangol irodalom szerelmeseinek való kis apróságot fedeztem fel a Jordan könyvben (Malden, a lerohant és felprédált város eddig is gyanús volt, de most kiderült, hogy a szomszéd települáést Brytan-nek hívják; ahogy az öreget ismerem, ez nem véletlen, bár hőseink nem halnak dicső halált, sőt, szinte egy darabban vannak a csata végén is), szeretem az ilyesmit, különösen, mert minden újraolvasásnál egyre többet veszek észre. Azaz érdemes többször is elővenni a könyvet. A legtöbb könyvet. A legtöbb könyv tele van apró kis gyöngyszemekkel (legalábbis azok, amiket egyszer érdemes volt elolvasni; nem azok, amiket egyszer sem).
