Erről most eszembe jutott a The possession című film, ami igazából az előzetesig halálra rémített, aztán szembesültem vele, hogy Démoni doboz lett a magyar címe, és tíz percig zokogva röhögtem, nekem ez valahogy nem elég zord és túljátszott és emelkedett egy olyan keményen pozőr ördögűzős horrorhoz, amiben a Gonosz fekete pillangók örvényében hömpölyög le a kiválasztott sötét hajú, sápadt kislány torkán.
Gyönyörű szép aranybarnára vagyok sülve, a karom pont olyan színű, akár a ropogós, friss kenyér, de azért nem érdemes beleharapni, például sokkal rágósabb.
Ez pedig szép; hah, csak beérett az a Tristan und Isolde CD, amit még 2007 körül vettem, és akkor kicsit azért sűrű volt (de be kéne újból rántani valahogy, mert itt-ott ugrik), Waltraud Meierbe pedig egészen egyszerűen nem lehet nem beleszeretni.
