Másnap, amikor visszamentem nádast fényképezni (mert előző este addigra lemerült a gépem), és aztán fel, egészen az újból lakott területekig, már nagyon gyanús volt, hogy nem, mert az előző nap kidöntött gombák érintetlenül hevertek (egészen addig, amíg visszafelé sietve az egyikre rá nem léptem, és kis híján hanyatt nem estem; a gombák csúsznak) és hát ha rajtam kívül nem járt volna arra ember (bár találkoztam párral), valami állat csak megrágcsálta volna. Aztán a facebookra feltett fotóhoz megérkezett a válasz, hogy igen, ez alighanem gyilkos galóca. Nem is tudtam, hogy ilyen iszonyatos tömegben szokott nőni, másfajta gombát nem is lehetett látni, ez pedig tenyérnyire nőve, kövéren fehérlett mindenütt.
Azt sem tudtam, hogy az angolban a death cap és a fool's mushroom mellett épp a destroying angel vonatkozhat még a (fehérebb) galócafélékre, milyen már, ezeknek még a bolondgombájukat is pozőrül hívják.
