Az áttetsző gyurmáből készült nyakpántokkal az a gond, hogy mi a fenét vesz fel hozzájuk az ember (a fehér konkrétan olyan, mintha cukormázzal rajzoltam volna; gyönyörű, de a magas gallérú, ropogós fehér blúzon kívül el sem tudom képzelni semmivel); aztán utána mindig dühös vagyok, hogy eleve, miért nem tudok én egyszerű mintákat csinálni. Ilyenkor az a vége, hogy nekiülök valami egyszerűnek, ami végül sokkal bonyolultabb lesz, mint előtte bármi, de közben rájövök, hogy ha hagyták volna Trisztánékat mérget inni bájital helyett, mindenkinek jobb lett volna, ők ugyanúgy meghalnak, de közben nem tesznek tönkre mindenkit maguk körül, innen látszik, hogy Izolda nem beszélt hülyeséget az első felvonásban, hinni kellett volna neki, na. Igaz, akkor kimaradt volna a harmadik felvonás nyitánya, márpedig az valami csodálatos.
Vasárnap a családi ebéd és az IKEA-pohárvadászat után elballagtam NaNoWriMo Kick Off partira is, ami nagyon aranyos volt, csak rájöttem, hogy öreg vagyok, és ami sokkal rosszabb, tudálékos -vagy hogy is mondjam, én már annyi írástechnikai cuccon átrágtam magam, és annyi más buktatón magam is hasra estem, hogy hajlamos vagyok osztani az igazságot két kézzel az ifjúságnak, de erről le kéne szoknom, mert irritáló és fölösleges. Fölösleges, mert aki 19 éves, kicsit szociopata, de nagyon lelkes, annak hülyeség tanácsot adni, mert csak a saját hibáiból tanul; stb. stb. stb. De kaptunk a helyi főszervező kötötte plot bunny-kat, és én találtam egy nagyon picit, ami pont olyan anyagból volt, mint a tavalyim.
