Nem tudom, mit csinálhattam, amitől így fáj a hátam, bár az alvási szokásaim mindent megmagyaráznak. Persze akkor már hozzáfűzném, hogy a héten azért nem aludtam valami sokat (még szerencse, hogy előtte a dögrovás során feltankoltam alvásból), szóval ezt most épp nem. Öreg vagyok én már ahhoz, hogy hirtelen behozzak teljesen kimaradt (ezúttal szigorúan és nagyon zord pofával átdolgozott) éjszakákat, bár ennek örömére vettem új üvegfesték kontúrokat (először teszteltem egy eddig ismeretlen márkát, hát, bár ne tettem volna, állagra leginkább olyan, mint a kis vízzel megpancsolt, durva folyami homok, tapadni sem tapad jobban, szóval csak akkor venném bármi hasznát, ha gót babahomokozót akarnék megidézni a pokol bugyraiból) és több rend tejeskávét is.
Olvasgatom a könyvet, ami A Bambi szerint jobb vikinges sorozat a Felesküdötteknél is, egyelőre határozottan nem értek vele egyet, már csak nyelvi szinten sem: a Felesküdöttek stílusa olyan erős és hangulatos, hogy már az eslő mondatnál beránt a történetbe (azaz elmondhatatlan szívás fordítani), ez a Wolfsangel pedig csak a harmadik fejezet után kezd el egyáltalán gördülékenyre váltani, addig porosan kisiskolás minden mondata. (Mellesleg elég nagy különbség, hogy a Felesküdöttek történelmi kalandregény sorozat, meglehetősen sok valóságossággal (a véres-rothadós részeknél néha kicsit túl sokkal is), a Wolfsangel pedig viking fantasy, annak mondjuk egyelőre nem rossz.)
El kéne menni sétálni, de álmos vagyok, illetve titokban reménykedem, hogy marad még egy kicsit a szép idő.
