Szóval elmentem megnézni a Bosszúállókat, rettenetesen tetszett, a végén pedig volt egy szám, és mivel én már nem követem a világ folyását, fogalmam sem volt róla, hogy mi ez. Mármint nyilván olvastam, csak nem tapadt meg az agysejtjeimben. De olyan jó volt, tényleg, olyan kellemesen kezdődött, kis dallamos, Kyuss-mód lelazult cucc, aztán az ének, az elég gyengécske volt, de hát istenem, gondoltam, nem lehet minden olyan odacsapós, mint fiatalságom idején voltak a zenék egykor, nem lehet már elvárni, hogy a dolgok zúzzanak, mint egy Badmotorfinger, meg az énekesek bivalykodjanak, bár itt inkább valamiért Phil Anselmo jutott az eszembe, mert Phil Anselmo olyan szinonimája volt a bivalykodásnak, szakállal meg az ősemberkedésnek is. Meg hát ezek legalább itt nem erőltették annyira a manapság megint divatos, de kicsit már mű grunge fílinget, és tényleg dögös volt a szám, le is jegyzeteltem belőle pár sort, hogy majd kiderítsem, mi ez.
Nem, nem kellett rágugliznom, megvártam a stáblistán, és vinnyogva röhögtem, mert persze igen, igen, ez az új Soundgarden. (Legalább viszont magától is tetszett.)
Egyébként így másodjára meg utólag persze, már hallom benne a Soundgardent meg Chris Cornellt, de hát nincs már benne az a kilencvenes évek (ez az alapvető hibája a világnak, igen).
