Kora reggel vinnyogó kis labdába gömbölyödve arra riadni, hogy 1) ébren nem tudok vadkacsákat rajzolni 2) hol a whisky, attól kevésbé leszek rosszul, mint a görcsoldótól, és finomabb is; na, ez a fajta indítás erősen fáint-mentes. Valami azt súgja, ez a nap sem lesz túl produktív, már ha az ipari fekvehörgést nem tartjuk értékelhető terméknek (és amennyiben aktuálisan nem vagyok death metal vokalista, stúdióban, esetleg koncerten - de hát zordabb és ijesztőbb vagyok én most annál, az az igazság - akkor nem érdemes).Jóság nélkül azért nem lesz ez a nap sem, mert kivételesen épp tele a hűtőm mindenféle válogatott (és néha nehezen egyeztethető) finomsággal, bár reggelire el fog fogyni a franszia libamáj-pástétom rám eső része, és a lazacnak már csak a rózsaszín emléke dereng (mézes-whiskys, medvehagymás lazac, tejfölös-zöldfűszeres lángosszeletekkel, avagy a konyhamalac kombinál), de akad még padlizsánkrémes penne medvehagymás cukkinivel és csirkével, töltöttkáposzta, aztán pedig megint el kell kezdenem vásárolni, és visszatérek a "fűszeres paradicsomszósz valamivel, mindegy mivel" kies vidékére. Most, hogy kitaláltam, hogy mit lehet festeni a a kis paradicsomszószos üvegcsékből (Hah! Kanócot bele! Viaszt! (Ezen a ponton dőlt el, hogy mégsem ágyú lesz...) Színes mintát kívülre! Akrill lakkot a tetejére! Színes mintát arra is! Mondjuk kéne csinálnom egy mintapéldányt, hogy nem pattan-e szét az üveg / ég meg a minta a végén a hőtől, de ez meg aztán megint olyan, hogy drága pénzért ajándékba kapott mécses is tett már velem hasonlót, szóval láthatóan ezt a lépést más is kifelejtette), szóval most már végképp nincs, ami megtartóztasson a paradicsomszósztól, nem mintha eddig lett volna.
Minden másról, a reggel hatkor hazabotorkálós borozásról, a filmszidalmazós kocsmázásról, az idei első eperről, a thai levesekről és a régi családi videókról (argh! soha többé nem akarom magam látni mozgóképen, tizenöt évvel később sem!) majd egyszer máskor mesélek.
