mármint lehet, hogy az almát megettem
de remélem, a kést nem
A kés később meglett, betettem könyvjelzőnek a trigonometriai számításaim közé, amiről egyelőre nem értem, hol rontottam el (mármint az egyik változatban minden stimmel, a másikban pedig alighanem a felvázolt modell kéne, hogy más legyen, de most annyira buta vagyok, hogy lerajzolni sem tudom), félelmetes, mennyit felejtettem matematikából, bár ha nem bambulom el, hogy a kör sugara =/= a kör átmérője, még ki tudom számolni, hogy amennyiben 24 kis kört akarok egymás mellé tenni egy nagy kör mentén, akkor hogyan aránylik a kis kör sugara a nagy köréhez (bölcsész vagyok, nekem ez nem triviális), vagy legalábbis a képi végeredmény engem igazol.
(ezek a képek most kivételesen megint átdobnak a nagyobb változatra)
A vasárnapi dögrovás végén, amikor már sem ülni, sem feküdni nem tudtam jajongás nélkül, elmentem rollerezni egyet, és az tényleg vagy másfél órára rendbe tett, később aztán a bal kezem bénult le, még szombaton rándítottam meg, egy befőttesüveggel küzdve, és hétfőn egyszer csak alig tudtam megmozdítani a mutató-középső-gyűrűsujjamat, később a befőttesüveg is öngyilkos lett, tele padlizsánkrémmel (gyűlölöm a világot, de most komolyan, az a padlizsánkrém finom volt, és azt terveztem, megeszem, nem, hogy üvegszilánkok közül kaparom fel a padlóról), és egyáltalán.
Ma azt tervezem, hogy csak koffeint vásárolok, és nem tudom, hátha egyszer még majd újraindul az agyam, bár nagy reményeket én már a világon nem fűzök semmihez.
