Az időjárás most már egy nap keretén belül sem tudja eldönteni, hogy tél van, vagy nyár, vagy mi a fészkes fene, nem merek elmenni rollerezni vagy nagyot sétálni, amíg nem gyógyulok ki teljesen a takonyból (reggel még mindig három óra, amíg magamhoz térek a tompa, állkapocs-zsibbasztó fejfájásból), napközben cipelem a télikabátot, este szidom magam, hogy nem tettem el kesztyűt is, a Jupiter hatalmas és fényes, és udvara van, mintha nem csak valami távoli kis fénypont lenne. Időnként úgy kell legyőznöm a kitörni készülő tudálékosságomat, ilyenkor elszomorodom, hogy miért vagyok én tudálékos.
És találtam egy blogot, amit nem csak, hogy regisztráltam, de még egy bejegyzést is írtam bele, és még csak a szándékra sem emlékszem, hogy én ezt így valaha akartam. De tagadhatatlanul mégis én csináltam. Hát nem tudja egyik kéz sem.
