Szóval szerdáról csütörtökre aludtam asszem két órát, aztán a baromi sok koffeintől délután nem sikerült szunyókálnom egy percet sem, aztán este Impatienttel elmentünk moziba (Az éhezők viadala nem lenne olyan idegesítő film, ha nem deklarálták volna mindenfelé, hogy JÓ, mert az épp nem; sőt, minél többet gondolkozom rajta, annál idegesítőbb, és ráadásul főleg olyasmikkel van gondom, amik alighanem az agyonhájpolt könyvsorozatban is benne vannak, szóval ech, a Twilight legalább nem akart okos lenni meg kiokítani bután), aztán másfél órán keresztül háborogtunk, később fröccsöztünk, és én a hidegfront első esőcseppeivel értem haza valamikor hajnalban (amúgy tényleg, akkor kezdett el csöpögni, amikor leszálltam a buszról; ha azt nem érem el, bőrig áztam volna).
Ennek örömére pénteken volt talán két óra, amikor magamnál is voltam, kitört rajtam a nátha, és a koffein túlpörgés utáni általános összeomlás, volt egy pont, amikor félálomban hevertem, sokkal nehezebbnek éreztem magam, mint valaha, és azon gondolkoztam, hogy most ugyan abnormálisan éhes vagyok (elvégre közel 20 órája nem ettem), de képtelen vagyok felkelni. Illetve volt egy pont, amikor magam is meglepődtem rajta, hogy még mindig tudok aludni, de ha jól emlékszem, ezt a gondolatot sem sikerült már rendesen befejeznem.
Most összedobtam valami forró, csípős-fokhagymás-zöldfűszeres paradicsomlevest (maga volt a csoda) (főleg, hogy ennyi takonnyal a fejemben is éreztem még ízeket), és szerintem roskadok is vissza aludni; titokban azt remélem, így legalább a kórság javát is kialszom magamból, és holnapra már végre emberforma leszek.
