Amikor épp nem fog az agyam, akkor címereket rajzolok, nagyon szép címereket tudok ám rajzolni, és bögréket festek, hát, azok kevésbé szépek. Pláne, amikor nem ellenőrzöm időben, hogy a fekete (ami elvben áttetsző sötétszürkére fogná az üveget) besűrűsödött, és tökéletesen elfedi a számolatlan munkaórán keresztül, aprólékos szenvedéssel felvitt fekete kontúrcsipkét. Lemosni nem lehet, mert az hozza a kontúrt is, hát, izé. Találtam ugyan egy negyedelegáns megoldást a dologra, de nem vagyok elégedett. (A kéken meg olyan elnagyolt és pontatlan, rusnya a kontúr - más márkájú, és láthatóan ócskább cucc, mint a Marabuk - hogy az már nem is zavar, hogy a festék ragacsos-csíkos-mézgás lett.)
Viszont eszembe jutott az üvegbögre, amire kívülről tükörírással rövid verseket írok, ezüst vagy arany vagy réz kontúrral, aztán valami sűrű, sötét festékkel lekenem, arra meg kívül festek valamit, hmmm, igazából akár szép is lehetne (bár a sima kézírásom is randa, hát még tükörben). De kéne már valami nem üvegfestést is csinálnom az agycsiszolt időszakokban, mert olyan egyoldalúnak érzem magam tőle.
